Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
Mialatt a jómódú polgárság a 48-as békepárti nemességgel kézen fogva haladt a kiegyezés felé, a pécsi közép- és kispolgárban tovább éltek a 48-as baloldal haladó hagyományai. Annak a kispolgári korlátozottságnak, nyárspolgáriassagnak ellenére, amelyet az előző, 18. század nevelt bele, kitartott 48 mellett. Kitartott egészen a század végéig. Később a szociáldemokrácia, a kormánypártok és a keresztény szocializmus közt oszlott meg. Ebbe a társadalomba illeszkedett bele ekkor a munkásság. Hogyan alakult ki ez a pécsi munkásosztály? A város iJSO-ban emeltetett püspöki földesúri városból a szabad kir. városok sorába. Felszabadulásakor örökölte a földesúri zselléreket, azokat tehát, akiket az eredeti tőkefelhalmozás termelőeszközeiktől, a földtől már megfosztott. Ezek a zsellérek, amennyiben igaerővel rendelkeztek, a mohácsi, pálei-révi, majd a nagykanizsai áru-, erdei fa- és végül szénfuvarozással keresték kenyerüket. A szigeti városrész magyar lakosságának ez volt a keresetforrása már a 18. században. Az itt lévő Árpád-utca egykori Fuhrmanngasse neve is erre mutat.63 Helyzetük úgy romlott, ahogy a kapitalizmus kiépítette a tömegtermeléshez a tömegszállítás eszközét: a vasutakat. Először a mohácsi fuvarok szűntek meg, amikor elkészült a Mohács—üszögi vonal. A drávai pálei-rév a Nagykanizsa—pragerhofi vonal megnyílása következtében elnéptelenedett. Ekkor a fuvarok a nagykanizsai útvonalra tevődtek át. A Nagykanizsa—barcsi, ill. Pécs—barcsi vasút 1867-ben történt kiépítése azonban megkondította fölöttük a halálharangot. Azután hosszú fuvarra csak a vásározó kisiparosok vették igénybe őket. Megmaradt az erdei fuvar és — némi kárpótlásképpen — a fejlődő város kereskedelmi és nagyipari szállításai. Egyre többen jutottak belőlük proletár sorba. Azok, akik igaerővel nem rendelkeztek, mint vincellérek és napszámosok dolgoztak az egyház és a városi polgárság szőlőiben. Szakértelmük és felnövekedett számuk tette lehetővé, hogy több szlavóniai uradalom innen vitette a szőlőmunkákhoz a munkáskezeket.64 A kétkezi munkások felhalmozódása, „az elkoldusodás”, az abszolutizmus ideje alatt folytatódott. A mezőgazdasági napszámosok csapatát most már a mesterlegények is szaporították. A nagyobb üzemekkel és a külföldi árukkal szemben a kisiparos úgy próbálta állni a versenyt, hogy leszállította a munkabért, növelte a munkaidőt, vagy egyenesen szélnek engedte a 63 Bárdos István: Pécs régi német utcanevei. Pécs, 1935. 50. old. 64 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. Lyceum ny. 29. old. 30
