Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
háború előtt a korongosok, forradalmasodása adta meg. Az ő lendületük azonban ebben a korszakban elveszett. Ahogy megindult az edénygyártás, ahogy kiszélesedett a porcelánszigetelőgyártás, a szigetelő-korongosok akkordbére felemelkedett. Túlszárnyalta az addig rivális festők bérét. A szigetelő-korongosok a munkabérekben élre jutottak, utána lassan lemondtak arról, hogy a gyár munkásságának harcában élen járjanak. Nem fordítottak hátat a munkásmozgalomnak, hanem mérsékeltekké váltak, lefékeződtek. Ugyanaz a változás figyelhető meg soraikban, mint az előző korszakban a festőknél, akiktől akkor a munkásság vezetését, a zászlót a korongosok vették át. A szigetelő-korongosok nem hagyták ott a szakszervezetet, nem léptek ki a pártból. Ellenkezőleg, a Szociáldemokrata Pártnak a Bethlen—Peyer-paktumot létrehozó és ahhoz igazodó politikája kapóra jött számukra: megerősítette őket a kapitalizmussal való megbékélésükben és gyári munkástársaik cserbenhagyásában. A szigetelő-korongosok jórészt így maradtak le a 30-as évek elején a gyár munkásmozgalmában. A munkásmozgalom súlypontja ekkor a korongosokról a massza- és chamotte-malom munkásaira, a munkásnőkre, tehát a szakmunkások helyett a betanított és tanulatlan napszámosokra és napszámosnőkre tolódott át. A szigetelő-korongosok, égetők, tokkorongosok, formázok heti 30—40 pengős átlagbérével szemben a betanított és tanulatlan munkások, különösen pedig a munkásnők sokkal kevesebbet, 20—30, illetve az utóbbiak 13—15 pengőt kerestek. A megélhetés nehézségeivel sokkal jobban küszködtek, és nem adták fel a helyzetük megjavításáért folyó harcot. Számuk, a betanított és tanulatlan munkások száma jóval fölülmúlta — amint az alábbi adatokból kitűnik — a szakmunkások számát. Év Szakmunkás és munkásnő Betanított és tanulatlan munkás és munkásnő 1928 122 252 1935 117 475 1938 123 429 . Hozzájuk járul még azon dolgozók egy része, akiket mint segédmunkásokat tartottak nyilván. 232
