Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
gette az a veszély, hogy a Pécsi Takarékpénztár igyekezni fog megkaparintani a gyárat. Bár ennek lehetősége sem volt teljesen kizárva, a hitelpolitika változása következtében inkább az a veszély forgott fenn, hogy a Pécsi Takarékpénztár még rövidlejáratú váltóhitelt sem bocsát szükséges mértékben a Zsolnay-gyár rendelkezésére. Ennek a nehézségnek a leküzdésében a gyár tulajdonosait segítették a Pécsi Takarékpénztárnak 53 000 pengő értékű részvényei, amelyeket még a múltban szereztek meg, továbbá a takarékpénztár igazgatóságában ez alapon birtokolt helyük, valamint a nyereségekkel dolgozó Budapesti Zsolnay-féle Porcellán Fayencegyár Rt. váltói jótállásai. A mérlegek a bankadósságokat és az áruhitelezők követeléseit együtt tüntetik fel. Az üzleti segédkönyvek, illetve a bankkönyvek hiányában nem tudjuk részletesen kideríteni, hogy a gyár hogyan adósodott el a Pécsi Takarékpénztárnál. Az örökösödési perhez csatolt egyik irat szerint 1937-ben e pénzintézet 600 000 P-t meghaladó hitelt nyújtott a vállalatnak.22 1939 februárjában a Pécsi Takarékpénztár adóvallomás céljaira igazolta, hogy a gyárnak 1938 december 31-én vele szemben 550 000 pengő adóssága állott fenn, amelyre 41 000 pengő kamatot kapott. 1942 májusában a gyárban a termelés fokozására 2 gáztüzelésű alagútkemencét építettek. Ehhez a tulajdonosvezetők a Pénzintézeti Központtól 300 000 pengő váltókölcsönt kértek. Bejelentették, hogy 550 000 pengő pénzintézeti adósság terheli a vállalatot. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a pécsi Zsolnay-gyár önálló, és nincs érdekközösségben más vállalattal vagy bankkal.23 A gyár adósságai az egész korszakban fennállottak. A közkereseti társaság, amelyet Zsolnay Miklós alakított, hosszúlejáratú hitelügyleteket kötött, melyekkel sikerült a szerb megszállás okozta károkat helyrehozni. „Az örökség tárgyát képező vállalatok — írta a gyár egyik tulajdonosa 1937 áprilisában — rendkívül nehéz helyzetbe jutottak és nemcsak hogy jövedelmet nem hajtottak, hanem átmenetileg lényeges veszteségeket is kénytelenek voltak elkönyvelni. A veszteséges évek elmúltával pedig az üzem rationalizálására és versenyképessé tételére fordított összegek törlesztése és kamatterhei s a vállalatok által szükségelt forgótőkeszükséglet tették lehetetlenné a jövedelmek folyósítását.”24 22 Pécsi Cégbíróság: Ct. 613—0456/1938—56. 23 Gyári irattár: Pécsi Takarékpénztár — Tausz Bank gyűjtő 1942 — Pécsi Takarékpénztár M W/Ke 1942. máj. 27. 24 Pécs Cégbíróság: Ct. 613/4447/1934—4. Ct. 613—0456/1938—57. 217