Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
tala majd kizárólagosan az által [víziűton] eszközöltetik.” Pest,. Bécs árui a Duna hátán érkeztek Mohácsig. Stájerország és Karintia vasa, deszkája a Dráván úszott le a páléi (Drávaszabolcs mellett) révig. Innen a pécsi és a Pécstől nyugatra, Szentlőrinc felé elterülő magyar vidék fuvarosai szállították be az árukat a városba.30 Ezek a víziutak már távolabbi területekkel hozták kapcsolatba Pécset és így a város piacát kiterjesztették. A vízi szállítás természetszerűleg, ha nagyobb mennyiségű is volt, lassan, nehézkesen és késedelmesen mozgott. Amikor a gyáripar kialakul, akkor a fejlődésnek a fuvarozási és hajóvontatási szállítás már kerékkötője, mert elégtelennek bizonyult, és át kellett alakulnia. „Az ipar és a mezőgazdaság termelési módjának forradalmasítása azonban a társadalmi termelőfolyamat általános feltételeinek, azaz a közlekedési és szállítóeszközöknek forradalmasítását is szükségessé tette.”31 A forradalom el is jött, mégpedig onnan, ahonnan a pécsi kereskedelmi tőke a piac további kitágulását remélte: a vasúttól. 1842-ben a pécsi kereskedők még Pestet Pécsen át Fiúméval összekötő lóvasútra tettek javaslatot.32 Ennek eredménytelensége után nem adta fel a pécsi polgárság a város közlekedésének megjavításáért kezdett harcot. 1846-ban Majláth Györgynek, a baranyai Bakóca aulikus földesurának vezetése alatt a pécsiek azzal a javaslattal álltak elő, hogy a Vukovár—fiumei vasútvonal Mohácsnál vagy Kiskőszegnél vegye kezdetét.33 A Vukovár—fiumei vasútvonal ügyében Kossuth 1846 februárjában Vukováron járt. Visszajövet útba ejtette Pécset, „a leendő gyárvárost”. Itt megtekintette a szénbányákat és a vasgyárat. Ez a látogatás „ ... úgy hisszük, megerősíthető azon hitben, miként Pécs, a’ létesítendő önálló magvar kereskedésben ’s nemzeti iparunk emelkedésében, egyik nevezetes tényezőül leszen használandó...” — jelentette az egyik helyi tudósító. Kossuth ekkor meg is ígérte, hogy a Vukovár—fiumei vonalat a tervezett Pécs—mohácsi vasúttal összekapcsolják.34 Ezen elgondolás később oda módosult, hogy Pécset nem Mo- 80 * 82 80 Szabó Pál Zoltán: A vitorlás kocsifék. Pécs, 1945. 3. old. (Dunántúli Tudományos Intézet kiadványai 4. sz.). sí Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 413. old. 82 Pakucs Béla: Pécsi vasútterv 1842-ben. Pannónia, IV. évf_ (1938.) 331. old. 33 Pesti Hírlap, 1846 febr. 6. sz. 34 Életképek. Szerk. Frankenburg Adolf. 1846. V. köt. 18. sz. 18