Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Ugyanez a fejlődési vonal figyelhető meg az értelmiségi dolgozóknál is. Számuk 1930-ban 27 főt tett ki. A válság miatt csökkenteni kellett a kereskedelmi és műszaki dolgozók számát is. 1931-ben hetet bocsátottak el közülük (25,92%). Amint a válságból kezdett kilábolni a gazdasági élet, a műszaki és kereskedelmi dolgozók száma rögtön emelkedni kezdett, 1934-ben 26, 1939-ben 42, 1940-ben 52, 1942-ben 62 műszaki és kereskedelmi dolgozó talált munkát a gyárban. Az egész korszakban továbbtartott az agrárnépfeleslegnek bevándorlása Pécsre. A válság különösen sok munkaerőt lökött a Daranyai falvakból a városba. A válság alatt, a nagy munkanélküliség idején, számos dolgozó próbált bejutni a Zsolnaygyárba. Az üzem akkor külső és belső nehézségei miatt redukált munkaidővel dolgozott. De még így is igen mérsékelt munkabérlehetőségek mellett, sokan igyekeztek a Zsolnay-gyárban elhelyezkedni ezekben az években. A PORCELÁNSZIGETELŐK ÉS EGYÉB PORCELÁNGYÁRTMÁNYOK A termelés 90%-át a porcelánszigetelők alkották. Most terjeszkedett ki a termelés a kisfeszültségű szigetelők után a hatalmas testű magasfeszültségű szigetelők gyártására. A szigetelők mellett a termelésben szerepet játszott még a sima, kép nélküli és levonó képekkel díszített porcelán használati edények gyártása. Ennek előállítása az I. világháború előtt a hazai gyárak számára igen nagy kockázatot jelentett. Az Ausztriával közös vámterület ugyanis szabad utat biztosított a fejlett cseh porcelán-edény ipar áruinak Magyarországra. Ezzel a versennyel a magyar gyárak nem tudtak megbirkózni. Az épületek külső díszítésére a gyár továbbra is állított elő pyrogranit cikkeket, belső felhasználásra pedig falburkoló lemezeket és kályhacsempéket. A csatornázási csövek, patikaedények, savtartályok, chamotte-áruk termelése is folytatódott. Csakhogy ezen áruk produkciója jelentősen összezsugorodott. A legnagyobb változás a díszműáruk gyártása terén köszöntött be. A gazdasági helyzet egyre nehezedett. A vásárlóerő csökkent. A díszművek iránt kereslet nem mutatkozott. Ezek a körülmények 1925-ben arra bírták rá Krausz Albert üzemvezetőt, hogy a gyár tervező és festő műtermét bezárja. A válság után némi javulás ígérkezett. Ekkor újra megindult a dísztárgyak készítése. A technikai porcelángyár azonban már csak 27 porcelán festőnek adott kenyeret. Ezek is túlnyomó részt a sablonos levonókép-203 _
