Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A festőkkel szemben állt, és egészen másként fejlődött a kerámiai munkás másik fő típusa: a korongos. Ahogy erősödött az üzemben az épületkerámiák, továbbá a porcelánszigetelők gyártása, szóval erősödött a gyár nehézipari jellege, úgy nőtt a korongosok száma és súlya. Teljesen elszakadtak a fazekas, gölöncsér kisipari eredet emlékeitől. A korongolás gépesítése tette igazán gyári tömegdolgozókká őket. Munkájuk ennek következtében nagyon elütött a festők egyéni munkájától. A munkásmozgalom gondolatai futótűzként terjedtek köztük. Gyorsan szervezkedtek. Eljártak a városi Munkás Kultúrotthonba, és sűrűn látogatták a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetének helyiségeit. A Kerámikai Munkások Szakegyletét, amely a festők kezdeményezéséből sarjadt ki, ekkor már ők karolták fel. Világosan látták a szervezkedés jelentőségét. Ennek érdekében szívós agitációt folytattak. Egy ilyen agitáció alkalmával egyik vonakodó társuknak, aki azt firtatta, hogy mi értelme van a szakegyletbe való belépésnek, a következő rövid, jellemző választ adták: ;,Az, hogy ott a gazemberekből rendes embereket neveljünk.” Éber őrei voltak a munkásösszetartásnak. Többször megesett, hogy a sztrájktörőket leszidták, sőt — mint egy Kreutzinger nevű festő esetében történt — meg is verték.166 Az 1905. és 1906. forradalmi év politikai és hatalmi jellegű gyári sztrájkjait ők szervezték, és ők irányították. Az 1906. év után azonban náluk is kedvezőtlen fordulat állott be. A gyáros nagy megrendelések idején nem szakmunkásokból szaporította a korongosok számát, hanem a segédmunkásokból emelt ki, és állított be szigetelő-csengőkorongosokat. A korongos szakmunkások szembefordultak új munkatársaikkal, a „vad-korongosokkal”. Ez viszont megoszlást támasztott a korongosok és segédmunkások közt, ami a gyári munkásarcvonal további szétesését vonta maga után. A jó viszonyt és az egységet csak az állította helyre, hogy amikor a munkatorlódás elmúlt, a gyár vezetősége a „vad-korongosokat” segédmunkásokká fokozta le. Visszaküldte őket a régi munkahelyükre, és leszorította őket régi bérükre. Ekkor belátta mindkét fél, hogy ők nem ellenségei egymásnak. A gyári munkásmozgalom meggyengüléséhez még hozzájárult az a körülmény, hogy a segédmunkások nem maradtak meg állandóan munkahelyükön. Tavasszal egy részük a gyárból falura távozott, ahol mezőgazdasági munkát vállalt. Ahogy a !66 E. B. III. 60. old. 186
