Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
1905-ben 11 óráról 10-re mérsékeltek, 972 órára kérték leszállítani. A dolgozók megújították azt az előző évi politikai követelésüket, hogy csakis olyan munkást vegyenek fel a gyárba, aki a kerámikai szakegylet tagja. A fő követelés, a hatalmi követelés: Miklós Ferencnek, Woller Lajosnak, valamint a többi verekedés miatt elbocsátottnak a visszavétele volt. A munkások főleg ezt akarták kikényszeríteni. A munkásság a sztrájk idejére Agg Vendel csengőkorongost, Helchert József napszámost, továbbá Bauer Ádámot és Blum Nándort bizalminak választotta meg. A nyilvántartókönyvek pirostintás bejegyzései sokat vallanak e sztrájkokról. A festők közül Orth Imrét és Ferenczfi Nándort emelik ki mint nagy agitátorokat.153 154 A korongosok közül Wüst János, Dvorzsák Károly, Oppe Ignác,134 a napszámosok sorából pedig Kovács György, Inczédi István, Martini András nevénél találtunk izgató, agitátor, vitavezető megjegyzéseket.155 Efinger János formaöntő nevénél két bejegyzés is állt: „főagitátor és állítólag sociálisegyleti elnök”.156 A szakszervezetek a vállalkozókkal vívott küzdelem céljaira a fennálló törvények értelmében pénzt nem gyüjthettek. E tilalmat a munkások úgy kerülték meg, hogy a szakegyletek és szakszervezetek mellett titkos egyleteket hoztak létre. Ezeknek egyetlen feladatuk azoknak a pénzeknek összegyűjtéséből és kezeléséből állott, amelyet a sztrájkolok támogatására fordítottak.157 A Zsolnay-gyárban valószínűleg ez a „szociális egylet” kezelte az ellenállási alapot, amelynek elnöke Efinger volt. A munkáltatók ereje közben megnőtt. Segítette őket az államhatalom is. A kormányok a munkásmozgalom erősödését a külföldi munkásoknak tulajdonították. Ezért kiadták az utasítást az idegen munkások ellenőrzéséről szóló 1903. évi 5. te. végrehajtására. „Az állam biztonságát veszélyeztető jövevényekkel szemben az állam polgárainak társadalmi és gazdasági rend153 E. B. V. 233., 296. old. 154 E. B. III. 139. old. 135 E. B. in. 139. old., I. 6. old., n. 190. old., Hl. 91. old., I. 91. Old. 156 E. B. III. 139. old. 157 Deutsch, Julius: Geschichte der österreichischen Gewerkschaftsbewegung. Wien, 1929. Wiener Volksbuchhandlung. I. Band, 238. old.
