Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
Pécs gazdasági életében a mezőgazdaság jelentősége egyre csökkent. A város átalakulóban volt. Agrárjellegű városból ipari jellegű várossá kezdett átformálódni. A TŐKÉS IPARNAK A GYÁRIPART MEGELŐZŐ FORMÁI A változás jól megfigyelhető a másik nagy termelési ágban, amely 1848—49-ig még kisebb szerepet játszott Pécs életében: az iparban. A városban virágzó céhes ipart találunk: „Legszámosabbak a’ csizmadiák, azután a’ bocskorosok, pokrócosok, szabók, tímárok.” De működött még itt varga, szíjgyártó, takács, kötélverő, gombkötő, szűcs, kovács, lakatos, bognár, asztalos, ács, kocsmáros, mészáros és pék céh is. Az iparosokból 1836-ban céhbeli volt 630, kontár 212.11 Kiemelkedő szerepet játszottak a város gazdasági életében azon céhes iparok, amelyeknek Pécs nyersanyagaival különleges fejlődési lehetőséget biztosított, és éppen ezért mélyen a múltban gyökereztek. Az erdő kínálta a nyersanyagot, a szőlőtermelés pedig megteremtette a keresletet a kádáripar megerősödéséhez. A környékbeli homok és mészkő képezte az alapját a pécsi kőfaragóiparnak, amely ebből ablakkereteket, lépcsőket, sírköveket, szobrokat állított elő.12 „Ezen meszes hegyeknek némelly ágazatjaiban... a tiszta agyagnak ágyazatjai találtatnak...”13 A szürkés agyagot legkorábban a Tettye-völgyében találták meg. A kitűnő nyersanyagot, amely cserépedény készítésére és agyagmáz előállítására egyformán alkalmas volt, nemcsak a pécsi, hanem a távoli, még a szlavóniai fazekasok is keresték. Meg is indult rendszertelen ásása. Pécs város bevételei közé bekerültek az agyagásásért szedett díjak, amelyek 1859—61 közt például 105 forintra rúgtak. Ennek a régi eredetű agyagiparnak a fejlettségéről tanúskodnak a 17. században Pécsett élt török történetírónak, Evlia Cselebinek sorai: „Minden háznak a tetejét megannyi rózsaszínű cserép fedi, úgy, hogy ilyen cserepeket egy országban sem láttam.” De méginkább bizonyítják ezt Pécs törökkori vízvezetékének föld11 Fényes Elek: Magyar Országnak s A Hozzá Kapcsolt Tartományoknak Mostani Állapotja Statisztikai és Geographiai Tekintetben. Pesten, 1836. Trattner—Károlyi, I. köt. 19. old. 12 Szőnyi Ottó: A pécs-budai külvárosi temető. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője. 4. köt. 1911. 13 Strázsay János: Baranya vármegyének topographicai leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1823. 3. köt. 37. old. 12
