Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Használati cikkeivel megkezdte az osztrák és a cseh iparnak a belső piacról való visszaszorítását, díszműáruival pedig a magyar iparnak szerzett világpiacot. Ezért kell mint a haladó technika zászlóvivőjét, mint a kerámiai iparban a termelés technikájának egyik újítóját, haladó jelenségnek tekintenünk Zsolnay Vilmost. A kapitalizmus ugyanis az új technika mellett van, amikor ez a technika a legnagyobb profittal kecsegtet.167 A kapitalista munkáskizsákmányolást, embertelenséget, szenvedést és nyomort ő is előmozdította és fokozta. Hajszolásban és fukarságban a többi kapitalisták mögött nem maradt el. Öreg munkásaival, egykori munkatársaival „emberségesen” bánt. Ez alatt azt kell érteni, hogy az öreg munkásoknak nyugdíjat nem adott ugyan, de legalább nem engedte elbocsátani és utcára lökni őket.168 Gyára munkásainak egy része vele küzdötte végig a fejlődést a kisipartól, a fazekas műhelytől a gyáriparig. A művészi festők a gyárban is tulajdonképpen manufaktúra fokon álló, nagy kézügyességű munkások maradtak. Közte és ezek között a dolgozók közt- még nem volt meg az a nagy szakadék, ami később ott tátongott a gyáros és munkás közt.169 Ez a körülmény lassította is a munkásmozgalom kibontakozását a gyárban, amelylyel Zsolnay Vilmos élesen szemben állt. Kapitalista volt, „az érték értékesítésének fanatikus híve”. Ennek a fanatizmusnak a hangja csendül ki a röviddel halála előtt tett kijelentéséből: „A kezdetnél tartok. Most tudom csak, mit lehetne még alkotni.”170 A társadalom már életében megbecsülte Zsolnay Vilmost, és halála után e tisztelet folytatódott és fokozódott. A polgárság a zseniális felfedezőt, a szorgalmas, eredményesen küzdő üzletembert, szóval „a polgári erényeket” tisztelte benne. A századfordulón a nagypolgárság különösen kiemelte személyével kapcsolatban azt, hogy a kapitalizmus korában a feu167 Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt., 639. old.; Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Szikra 1949. 591—93. old.; Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Szikra 1852. 41. oldal. 168 Munkás, 1900 ápr. 1. sz. 169 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Szikra 1949. 538. old. 170 „Fazekas” [Mattyasovszky-Zsolnay Tibor]: A Zsolnay gyárról. Pécs sz. kir. város Majorossy Imre Múzeumának Értesítője, 1941. 95. oldal. 121
