Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
már működő Pécsi Munkás Rokkantak Segélyegylete. Nem találtunk azonban adatot arra, hogy a Zsolnay-gyár dolgozóiból egyesek beléptek volna a Rokkantak Segélyegyletébe.120 Az üzemi balesetekért a vállalkozót felelősség és kártérítés terhelte. Ezt azonban a bíróságok sohasem állapították meg. Mindig a munkást találták balesetéért felelősnek, és ez alapon a kártérítési igényeket elutasították. Később eltértek ettől a gyakorlattól, és baleseti keresetek során egyre gyakrabban marasztalták el a vállalkozókat. Erre a gyárosok a balesetbiztosítást sok helyen még a kötelező balesetbiztosítást kimondó törvény meghozatala előtt bevezették, hogy magukat a kártérítések okozta veszteségektől megkíméljék. Az 1890. évben Pécs 4 nagyobb gyárának minden munkása napi fizetésének 500—600 szorosára volt biztosítva. A Zsolnay-gyár csak a gépeknél dolgozó 20 munkását biztosította.121 1895 előtt egyetlen súlyosabb baleset történt a gyárban. Az agyagzúzó gép hengere egy fiatal munkás kezét elnyomorította.122 Egyébként az üzemi balesetek száma — a gyár természetéből következtetve — nem lehetett nagy. A gyári törvényhozás lassan indult meg, és a fejlődés mögött kullogott. Az 1872. évi ipartörvény a dolgozó munkavállalását úgy rendezte, hogy a munkásnak, akit darabszám fizetnek, míg a kiadott munkát el nem végezte, vagy a kapott előleget le nem dolgozta, ill. meg nem térítette, a munkából kilépni nem lehetett. A felmondási idő, hacsak másként nem egyeztek meg, 14 nap volt. A jogtalanul kilépőt kényszerrel vissza lehetett vinni munkahelyére. E törvény előírta a dolgozók munkakörét és bérét tartalmazó munkásjegyzék vezetését, továbbá egy munkarend kifüggesztését is. Az iparfejlesztés és gyári törvényhozás végrehajtására kialakult az állami apparátus. A községben a szolgabíró lett az elsőfokú iparhatóság, rendezett tanácsú városokban a városi tanács, törvényhatósági városokban a rendőrkapitányság, ill. Budapesten a kerületi elöljáró. A másodfokú iparhatóság a községekben és a rendezett tanácsú városokban az alispán, a törvényhatósági városokban pedig a városi tanács volt. A harmadfokú iparhatóság a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt. 120 O. L. — K. M. — 6. szakoszt. 1890. 79 462. 121 O. K. — K. M. — 6. szakoszt. 1890. 79 462. 122 U. o. 7* 99
