Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
V. Kepler
V. KEPLER Talán nincs még egy hányatottabb életű tudós, talán nincs még egy ilyen viharos időben és szerencsétlen életben is annyira a tudománynak élő valaki, mint Johann Kepler (1571 —1630). Szomorú volt gyermekkora és általában egész élete, csak alkotásai voltak gigásziak, és csak munkája közben érezte az élet nemes harmóniáját az, aki a világ harmóniájáról Harmonices mundi címen évszázadoknak szóló könyvet írt. Apja elszegényedett nemesek kocsmáros ivadéka. Akadékoskodó, részeges, kalandvágyó, durva férfi volt, aki családját többször is otthagyva, mitsem törődött gyermekeinek nevelésével. Anyja is házsártos, semmirekellő, gyermekeivel keveset törődő asszony. Ebben a környezetben — elgondolhatjuk — nem volt sok öröme a fiatal Keplernek. Egyedül nagyapja, Weil városka polgármestere volt a napfény, mely sugaraival néhanéha felmelegítette a gyermek Kepler már-már kihűlőben lévő lelkét. Nagyapja hamar felismerte, hogy Jánoska minden iránt megnyilvánuló érdeklődése nagy reményekre jogosít, ezért a hirschaui szerzeteseknél ingyenes helyet kért és biztosított unokája számára. Az iskolában kitűnően tanult, és mikor az iskolát elhagyta, felvéteti magát a tübingiai protestáns szemináriumba, hogy egykor mint pap hirdethesse a filozófia rokonszenves elméleteit. A Tübingenben tanító Maestlin, a kiváló csillagász és matematikus sokat foglalkozik a tehetséges fiúval. Maestlin lelkes híve Kopernikusnak. Maestlin győzte meg többek közt Galileit is a Kopernilcus-íéle tanok hívének, és most Kepler figyelmét a teológiáról a matematika felé igyekszik terelni. Eáradozásai teljes sikerrel járnak. Kopernikus műveit olvasva, Kepler is lelkes híve lesz a tiltott tannak. A tübingeni teológián azonban nem szabad Kopernikusz hirdetni, hiszen annak tanítása »a szentírással ellenkezik«. JLuther maga is azt mondotta Kopernikusxól: »az egy bolond.« Kepler.
