Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
III. A mérésekről
21 a mérlegre, mert különben a kézre tapadt zsír befolyásolhatja mérési eredményünket. Azt is megemlítem, hogy összehasonlító méréseknél, amilyenek például a kémiai analíziseknél fordulnak elő, akármilyen nagy pontossággal dolgozunk is, a mérlegkarok kisebb egyenlőtlensége okozta hibáktól nyugodtan eltekinthetünk, ha a megmérendő anyagot mindig a mérleg ugyanazon serpenyőjébe tesszük. Ilyenkor ugyanis minden mérésünknél ugyanazok a hibák jönnek számításba, ami mérési eredményeinket ugyanannyiszor teszi kisebbé vagy nagyobbá. Ez az állandó szorzó faktor pedig, mivel a különböző méréseket egymáshoz viszonyítjuk, a számítások folyamán kiesik. Ha jól megnézünk egy laboratóriumi, úgynevezett analitikai mérleget, azt látjuk, hogy a mérleg egyensúlyi helyzetének megjelölésére a mérlegcsészéket tartó mérlegkarokhoz egy mutatót erősítenek, mely fokbeosztás előtt végzi lengéseit Ez a mutató a mélegkarok lengését megnagyítja. A mutatónak jobbra-balra történő kilengései — kis kitérések esetén — arányosak a mérleg serpenyőibe tett túlsúlyokkal. Ha tehát a mutató, amennyiben az egyik serpenyőbe 0-1 milligrammot teszünk, a 2-es osztályzatra mutat, akkor 0-2 milligramm esetén a 4-es osztályzatnál fog megállni. Hogy helyesen mérlegeljünk, két körülményre kell igen ügyelnünk. Először is arra, hogy igen hosszadalmas megvárni azt, amíg a mutató az egyensúlyi helyzet beálltakor egy osztályzat előtt megáll. De ezt nem is szabad megvárnunk, mert a súrlódás, mely legfinomabb mérlegeinknél is fellép, tulajdonképpen előbb állítja meg a mérleget, mielőtt a két karra ható forgatónyomatékok egyenlőek lennének. A második, amire figyelemmel kell lennünk az, hogy igen nehéz több egymás után következő mérés esetén megcsinálni azt, hogy a mérleg egyensúlyi helyzeténél a mérleg mutatója mindig egy és ugyanazon skálarészre mutasson. Enélkül pedig mérési eredményeink — érthető okokból — kétesekké válnak, ami az eredmények értékelését igen megnehezíti. Ennek a hibának kiküszöbölése mi .tt a tudományos méréseknél igen hosszadalmas eljárást követnek, mely azután ,megfelelő számítások alapján a mérés hibáit a legkisebb mértékűre csökkenti. Minden pontos mérésnél van a felsoroltakon kívül még egy nehézség, melyet figyelembe kell vennünk. Ez pedig az, hogy a levegőre vonatkozólag is érvényes Archimedes törvénye. Ennek alapján minden levegőben lévő test annyit veszífc súlyából, amennyi az általa kiszorított levegő súlya. Mivel a levegő súlya kicsi, az ebből előál7ó hibaforrás csak akkor veendő figyelembe, ha mérési pontosságunk 0-1 milligrammal azonos nagyságrendű. De ekkor feltétlenül ! Amint látjuk, az egyszerűnek hitt tömegmérés is igen bonyolult, ha a mérést pontosan hajtjuk végre. Legvégül csak annyit jegyzek meg, hogy a fizikában még az ilyen egyszerű mérést is többször meg kell ismételni. Egy mérési eredmény még nem eredmény. Minél több körülmény befolyásolhatja mérésünket, annál több mérést végezzünk el, hogy nyert eredményeink valószínűleg igazak legyenek. A természetvizsgáló tehát éppen fordítva végzi munkáját mint a mai világ embere. Míg a mai emberek egy vagy esetleg néhány esetből nyugodt lelkiismerettel általánosítanak, addig a természetvizsgáló sok mérésadta eredményt is csak mint valószínű értéket kezel. Reméljük, hogy több természettudományi ismeret birtokában eljutunk a mindennapi életben is addig a pontosságig, mellyel a természetvizsgáló nézi és értelmezi a természeti jelenségeket.
