Koczkás Gyula: Örök törvények. A fizika regénye. 2. kiadás - Emberi alkotás regényei (Budapest, 1947)
I. Természettudomány és kultúra
9 Hogy a vízierők teljes kihasználása mit jelentene a világ kialakulása szempontjából, elég, ha megemlítem, hogy a Baker angol mérnök által tervezett és négy év alatt megépített asszuáni gáttal Anglia békésen meghódította Egyiptomot, amit legfeljebb csak sok-sok háborúval tudott volna elérni. Legújabb becslések szerint a vízierőkből nyerhető teljesítmény kb. 650 millió lóerő, melyből kb. csak 25 millió van kihasználva (Zelovich). A víziáramlásnak egyik különös módját, az árapályt is használják munkavégzésre, 1850-ben építette a menai tengerszorosban a lokomobil feltalálójának fia, Stephenson Róbert a Britannia-hidat. A több mint 20.000 mázsa súlyú hidat a parton állították össze és onnan kellett felemelve a pillérekig szállítani. Mikor az építési vállalkozó Stephensont megkérdezte, hogyan fogja ezt a hatalmas feladatot megoldani, Stephenson azt felelte: »Ügy hiszem, a Holdat fogom erre a célra napszámosnak szerződtetni.« Ez volt az első kísérlet az árapály rendkívül nagy energiájának felhasználására. Azóta megpróbálták kiszámítani, mekkora energiát képvisel az árapály s arra az eredményre jutottak, hogy a napsugárzás mellett a földön a legnagyobb energiaforrás, becslések szerint, kb. 10 trillió lóerőt képvisel. A legújabb technika feladata mármost, hogy ezt a hatalmas energiát az emberiség szolgálatába állítsa. A szél erejét, mely szintén tekintélyes energiát képvisel, nem igen használják ki. Régebben vitorlázásra és szélmalmok hajtására, manapság főleg szivattyús kutaknál használják fel. Az új munkaforrások alkalmazásában a legnagyobb haladást a XVIII. század végén a gőzgép feltalálása idézte elő. Ezáltal lehetővé vált a kőszénnek és más fűtőanyagok kémiai energiájának felhasználása. Igaz, hogy ez a kihasználás igen rossz hatásfokkal történik (pl. Watt gőzgépének hatásfoka csak y2%, de még a mai legtökéletesebb gőzturbinákban is csak 24% a hatásfok), mégis a XIX. században a gőzgépek nagy elterjedésnek örvendtek. A gőz- és más kalorikus gépekkel ellentétben a korunkat jellemző elektromos gépek nem termelnek munkát, mert a generátorokat gőzzel vagy vízierővel kell hajtani. Viszont nagyon megkönnyítik az energiák felhasználását, különösen nagy távolságokra (4—500 km távolságra) való tovavitelét. Csak az elektromos gépek és az elektromos energia majdnem veszteség nélkül való szállítását lehetővé tevő transzformátorok által valósulhatott meg az, hogy kőszénbányák vagy vízierőművek közelében nagy elektromos centrálékat építhetnek. Miután röviden vázoltuk néhány energiaforrás felhasználási lehetőségét, vizsgáljuk meg, mennyire sikerült ezeknek az energiáknak felhasználásával az emberi erőt megsokszorozni. A haladás igazolására csak néhány példát hozok fel. Mivel Spenzer szerint a szerszámok és gépek testrészeink továbbfejlesztéséből származnak, tegyük vizsgálat tárgyává, hogy ezek milyen arányban fokozták azok teljesítőképességét. Nézzük például a súlyemelést. A legerősebb ember teljesítőképességének határa a 100 kg körül van, »daruk« segítségével pedig ma kb. 400 tonnát tudnak felemelni. Az ember az elhajított testnek legfeljebb 40 m másodpercenkénti kezdősebességet tud adni és a hajítással elért legnagyobb távolság 160 méter, tengerparti ágyúkkal pedig 1000 kg súlyú lövedéket 50 km távolságra tudunk elhajítani, úgyhogy a kezdősebesség 1500 méter másodpercenként. Vehetjük példának a járást is ; az ember huzamosabb ideig legfeljebb 16 km (marathoni futás) óránkénti sebességet tud elérni, ezzel szemben a gyorsvonat 100, a repülőgép pedig 700 km óránkénti sebességgel száguld. (Ha most még hozzávesszük azt, hogy a földön lévő vasútvonalak hossza kb. 1.5 millió km és egy legnagyobb típusú 5000 lóerős amerikai lokomotiv 70.000 kg húzóerőt
