Iljin, Mihail: Az óra históriája. Az időmérés és az óra története (Budapest, 1945)
Első rész - Marcus és Julius története
„klepsydrának” nevelik. így, ha azt akarták mondani, hogy valaki egy álló órahosszat be' szélt, így fejezték ki magukat: A beszéd négy klepsydráig tartott. A szónoknak a beszédét, aki a népgyűlésen már öt órán keresztül beszélt, így szakították félbe: — Ha te ennyit tudsz beszélni megállás nélkül, hány klepsydrát tudsz vájjon hall' gatni? Legtöbbször a szónok nem tudott mit fe' lelni a csípős kérdésre és általános derültség közepette piros orcával magyarázta, hogy tud ő hallgatni is .. . és leült. . . Egy régi könyvben régi történetet olvas' tam. Egy emberről szól, akinek az életét az óra mentette meg. Rómában egyszer Marcus Publius felett, aki gyilkosságért állt a bíróság előtt, ítéletet akar' tak hirdetni. Egyetlen mentőtanuja volt: ba' rátja, Julius. A tárgyalás már a vége felé köze' ledett, de Júliusnak még híre'hamva sem volt... — Mi lehet vele? — tűnődött szomorúan Marcus. — Hátha egyáltalán el sem jön? A törvény szerint az ügyésznek, a vádlott' nak és a bírónak egyforma ideig engedtetett 47
