Iljin, Mihail: Az óra históriája. Az időmérés és az óra története (Budapest, 1945)

Első rész - Az indiai fakir botja

délben vetett árnyéka nyáron rövidebb, mint télen.

Emiatt faragták a botot is szögletesre. Mind' egyik él a nyolc közül az évnek csak bizonyos szakaszára jó.

Tegyük fel, hogy október elején mérjük az időt. A fakir a botnak abba az oldalába szúrja a pálcikát, amelyre a régiek annak a bizonyos hónapnak — az „Arimánnak" — jelzését rótták belé. Ez a hónap a mi szeptemberünk közepétől éppen október közepéig tartott.

Ti is csinálhattok magatoknak ilyen „órát". Igen könnyűszerrel.

„Bot-órátoknak" elég, ha csak négy éle van.

Télen amúgy sem használhatjátok, mert nincsen, vagy csak nagyritkán van napsütés. Nyáron vakáció van . . .

Hogy az órabeosztást megcsinálhassátok, elegendő kimérni négy napot. Minden hónapban egyet.

Reggel, amikor felkeltek, mondjuk hat órakor dugjátok bele a pálcikát a bot egyik oldalába és jelöljétek meg egy rovással, ott, ahol az árnyék végződik. Nyolc órakor megint másik vonást rójatok a botra és így tovább, egészen napnyugtáig, — és készen van a „bot-óra”.

26