Iljin, Mihail: Az óra históriája. Az időmérés és az óra története (Budapest, 1945)

Első rész - Az indiai fakir botja

vált be. Az még csak a kisebb hiba lett volna, hogy az időt csak napos, szép időben lehetett segítségével mérni, akkor sem túlságos pontosan ... A baj ott volt, hogy a gnomont nem vihették az emberek magukkal az útra! Pedig hát éppen-útközben van igazán szükség az órára!

Az indiai fakírok — nagyon híres bűvészek — egyszerűen s amellett igen elmésen oldották meg a feladatot: ők használták először a vándorbotot óra gyanánt. Ha hoszszú útra indultak, Benáresz szent városa felé, a fakir egy igen egyszerű faragott botot vitt magával. Ez a bot abban különbözött sétabotjainktól, hogy nem henger alakú volt, hanem nyolcszögletes. A botnak minden élén egy lyukat fúrtak, ebbe a lyukba kis pálcikát dugtak. Amikor a fakir meg akarta tudni a pontos időt, egy madzagra akasztotta a botját. A lógó bot élére árnyék esik. Ez az árnyék