Iljin, Mihail: Az óra históriája. Az időmérés és az óra története (Budapest, 1945)

Első rész - Az égi óra

csak Ágoston atyát, s még jó, ha nem hitték, hogy valami csoda történt azon a bizonyos na' pon, amikor a nap éjfélkor kelt fel.. . Ébre' déskor sokuknak juthatott eszébe, hogy a nap' kelte bizony lényegesen pontosabb ébresztő Ágoston barátnál, akinél azonnal bekövetke' Zik ez az „üzemi hiba”, amint egy csepp bor lecsúszik a torkán . ..

Már ősidőktől kezdve a napot tartották a legpontosabb órának. Emberemlékezet óta a napot, illetve napszállást vették időszámításuk alapjául. Még mielőtt azt 12 órára osztották volna fel. Még ma sem fejezzük így ki magun' kát: ebben és ebben az órában. Szívesebben így: virradatkor, vagy délben (amikor legma' gasabban áll a nap), vagy: napnyugtakor, napnyugta után, vagy szürkületkor, stb.

Az igaz, hogy valamikor régen, amikor még nem voltak városok, gyárak, nem tartót' ták az emberek túlságosan fontosnak a percnyire pontos időszámítást, nem volt annyira szükség a pontos időre, mint manapság.

De amikor itt is, ott is városok fejlődtek a primitív településekből, megélénkültek a vá' sárok és a bazárok, az első pörölyök zúdultak

20