Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Gáspár László: A nagyfeszültségű vasútvillamosítási rendszer
vállalkozásnak számított. Az elektrotechnikai ipar még nem is volt felkészülve az ilyen nagy feszültséghez szükséges berendezések előállítására és szerelésére. Kandó a nehézségek ellenére sem riadt vissza a nagyon is meggondoltan elhatározott 3000 volt feszültségtől. Eleinte még nagyobb feszültségre gondolt, mert ily módon akarta csökkenteni a gazdaságosság szempontjából hátrányos erőátviteli veszteséget. De 3000 voltnál magasabb feszültség alkalmazásának három ok is útját állta. Az egyik az volt, hogy — mint éppen Kandó állapította meg elsőnek — az áram csak 300 amper erősségig szedhető le a vezetékről szikrázás, illetve ív húzása nélkül. Ilyen áramerősség 3000 volt feszültséggel mintegy 1500 lóerőt biztosít; ennél nagyobb teljesítményt akkor még nem kívánhattak villanymozdonytól. A másik gátló ok abban rejlett, hogy századunk elején a 3000 voltnál nagyobb feszültségre alkalmas motorok és villamos berendezések előállítása olyan költségtöbbletet jelentett volna — nem is szólva a transzformátor beépítésével járó súlytöbbletről —, hogy alkalmazásuk villanymozdonyokon nem jöhetett tekintetbe. Végül harmadszor a választott 3000 voltnál magasabb feszültségnek az is ellene szólt, hogy a vágányok fölött húzódó két felsővezeték biztonságos szigetelése az akkori körülmények között nagy nehézségekbe ütközött volna. Kandó merész elgondolásait, a szerkezeti részekre vonatkozó megoldásaival együtt, végül is tökéletesen igazolták azok a kísérletek, amelyeket az óbudai szigeten épült, másfél kilométer hosszú zárt próbapályán folytatott 15 hónapig (1. XX. képtábla, 2). Érthető, hogy a vasútvillamosítás szakemberei világszerte feszült érdeklődéssel lesték az óbudai próbapályáról kiszivárgó híreket. Tudták, de legalábbis sejtették, hogy Kandó kísérleteivel a nagyvasúti vontatás kérdése fordulóponthoz érkezett. Hiszen Svájcban Burgdorf és Thun között 750 voltos háromfázisú árammal kezdték meg egy rövid vasúti vonal villamosítását, Kandó pedig 3000 voltos háromfázisú árammal készült a Valtellina-vasút elektrifikálására! Vajon beválnak-e a fiatal magyar mérnök elgondolásai? — ez volt a kérdés. A Valtellina-vasút villamosítása eloszlatta a kétségeket. Világosan megmutatta, hogy a nagyvasúti villamosvontatás csak nagyfeszültségű, háromfázisú áram alkalmazása esetén kelhet versenyre a gőzüzemmel, olcsó elektromos energia birtokában pedig fölébe is kerülhet. «Nyilvánvaló, hogy a háromfázisú rendszer nagy diadalt aratott» — állapították meg az Olasz Elektrotechnikai Egyesület bolognai kongresszusán 1904 őszén, amikor a Valtellina-vasút már két éve üzemben volt, s így elég tapasztalat igazolhatta Kandó 95
