Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: A transzformátor diadalútja
ségen tartott hálózati áramot — a tekercsek megfelelő elrendezésével és méretezésével — a fogyasztás számára alkalmas kisfeszültségű árammá alakítja át; 2. a transzformátor sarknélküli — zárt mágneses körű — indukciós készülék; 3. párhuzamos kapcsolással biztosít állandó feszültséget. A feltalálók kétféle szabadalommal védték az új elosztórendszert. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be «Újítások villamos áramok elosztásában váltakozóáramú induktorok segítségével» címmel. Zipernowskynak és Dérinek ez a bejelentése (1. XVIII. képtábla, 1) a transzformátorok párhuzamos kapcsolására vonatkozott. Egy hónappal később pedig a zárt vasmagú transzformátor két kiviteli formáját, a magtranszformátort és a köpenytranszformátort védték meg «Javítás indukciós készülékeken villamos áramok transzformálása céljára» címmel beadott szabadalmi bejelentésükben; ezt Zipernowsky, Déri és Bláthy közösen nyújtották be. A magyar feltalálók tehát azonnal megadták a transzformátor tökéletes és azóta is változatlan szerkezeti megoldását. (L. XVIII. képtábla, 2 és 3.) A Ganz-gyár az 1885. évi Magyar Országos Kiállításon mutatta be a nyilvánosságnak a transzformátort és az új energiaelosztó rendszert. Áramforrásul egy — Zipernowsky szabadalmai szerint épített — 1350 voltos, váltakozóáramú, öngerjesztésű generátor szolgált, amely hetvenöt, transzformátor segítségével elosztott áramkörben 1200 izzólámpát látott el árammal. Ez a világítási berendezés a kiállítás egész tartama alatt üzemben volt és minden követelménynek megfelelt: tetszés szerint lehetett ki- és bekapcsolni a lámpákat anélkül, hogy a többiek fényereje megváltozott volna. A kiállítás, amely gyakorlatilag bizonyította be az új elosztórendszer életképességét, kiindulópontja lett a magyar elektrotechnikai ipar fejlődésének. Kezdetben csak nagyon kevesen ismerték fel az új villamosenergia elosztó rendszer értékét. «Azok a gondolatok — írta F. Uppenborn, a kor egyik kiváló német elektrotechnikusa —, amelyek a feltalálókat erre a tökéletes megoldási módra rávezették, az elektrotechnika többi elméleti és gyakorlati képviselői előtt annyira ismeretlenek voltak, hogy jó ideig tartott, amíg egyáltalán megértették és magukévá tették . . .» Addig ösztönösen, az elméleti kérdések tisztázása nélkül próbálkoztak megbirkózni az előttük álló feladatokkal. Jellemző erre, hogy Gaulard és Gibbs, amikor Bláthy 1884-ben megkérdezte tőlük, miért nem zárt vasmagú indukciós készülékeket használnak az energia elosztásánál, azt mondták, hogy «az nem gazdaságos». De ugyanígy jellemző Forbes professzor állásfoglalása, ő meg a transzformátorok párhuzamos kapcsolását tartotta «gya-84