Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Az első villamosmotor és dinamó
A rendkívül szegényesen felszerelt fizikai szertár számára számos modellt tervezett, sőt egy részüket sajátkezűleg készítette el. Ez már csak azért is hasznos volt, mert eközben páratlan kísérletező készségre tett szert, aminek később nagy hasznát látta. 1831-ben a pozsonyi akadémia tanárává nevezték ki; kilenc évig maradt Pozsonyban. Minthogy az akadémia fizikai szertára még a győri iskoláénál is rosszabbul volt felszerelve, jelentősebb kísérletek elvégzésére ott nem talált alkalmat. Üj korszak kezdődött Jedlik életében 1840-ben, kinevezték a pesti egyetem fizikai tanszékére tanárnak. Itteni működése — életének és munkásságának legeredményesebb szakasza — 37 évig tartott. Ez idő alatt mondotta ki a dinamó elvét, alkotta meg legnagyobb jelentőségű müvét, az «egysarki villamindítót» (a dinamót), valamint számos egyéb találmányát, a «csöves villámszedőt», amellyel — korát messze megelőzve — egy méter hosszú és 1,5 volt feszültségű villamos szikrát állított elő. Ekkor írta meg mechanikai, optikai és villamossági tanulmányait. Érdekes találmánya volt az optikai osztógép. Ez olyan készülék, amely egy üveglemezre egyforma távolságokra vonalakat karcol. Jedlik gépével 1 mm távolságra több száz vonalat lehetett karcolni (ami abban az időben rendkívüli teljesítmény volt). Az így készített úgynevezett optikai (fénytani) rácsot a színképelemzésben használják. f Amikor egyetemi tanárrá nevezték ki, a tanárok latinul és németül adtak elő. De néhány évvel később, az öntudatra ébredt nemzet követelésére az 1843—44-i országgyűlés a magyarnyelvű oktatást tette kötelezővé. Jedlik 1845-ben a következő lelkes szavakkal kezdte meg magyarnyelvű előadásait: «Legelőször is honi nyelven szólítom önöket, hogy éldelhessék azon örömet, amelyet minden honát szerető magyarnak éreznie kell'midőn királyuk nyelvünknek is kitárta tanodáink ajtaját. De honi nyelven szólok azért is, hogy mindenkit emlékeztessek, miszerint már nem elégséges csak születési hely tekintetéből magát magyarnak vallani, hanem nyelv tekintetéből is történendő magyarosodás a jelen kor szelleme által kérlelhetetlenül szorgalmaztatik.» A szabadságharc idején a pesti egyetem dékánja volt. Bár csak a fizikának élt s távol maradt minden politikai megmozdulástól, amidőn a főváros veszélyben volt, a tudós professzor habozás nélkül beállt nemzetőrnek és segített védősáncokat építeni. A szabadságharc után ismét a munka, a kutatás, a kísérletezés, a tanítás évei következtek. Ezekben az években jutott el tudományos munkásságának csúcspontjára. 1858-ban a Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, 1863-ban a pesti egyetem a rektori 75
