Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Németh Béla: Az első villamosmotor és dinamó

ÁZ ELSŐ VILLAMOSMOTOR ÉS DINAMÓ

«A tudományok története — mondta Goethe — nagy fuga, amelyben rendre jelentkezik a különböző népek hangja.» Ebben a fugában a magyar nép hangja is hallható. Azoknak a kiváló tudósoknak a sorában, akik e fuga^ «komponálásában» részt vettek, előkelő helyet foglal el Jedlik Ányos, a villamos motor és a dinamó feltalálója. Bár több más jelentős találmány is fűződik nevéhez, csupán e kettőért megérdemli, hogy a tudományok történetének legnagyobbjai között említsük. S ez bizonyára így lett volna már a múltban is, ha Jedlik nem a XIX. század feudáhs Magyarországában, hanem társadalmilag és iparilag fejlettebb országban él. Akkor hazájában ereklyeként őrizték volna magaszerkesztette gépeit, megmaradt írásait, múzeumként a dolgozószobáját.

De hát Jedlik Ányos egy elnyomott és elszigetelt országban született és munkálkodott, ezért nagyszerű eredményeiről alig szerzett tudomást valaki, mérhetetlen tudományos és ipari jelentőségüket senki sem ismerte fel. És ez nem is meglepő. A magyar gyáripar csak a múlt század második felében kezdett kialakulni; még nem voltak olyan üzemek, gyárak, amelyek Jedlik egyik alkotását, a dinamót hasznosíthatták volna. Németországnak már fejlett nagyipara volt, amikor hat évvel később — Jedliktől függetlenül — Siemens ugyancsak feltalálta a dinamót.

Nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi viszonyok is gátolták, hogy Jedlik munkásságát kellően értékeljék hazánkban. Előbb a nemzet élet-halál harcát vívta fennmaradásáért, később pedig — a kiegyezés után, a «boldog» ferencjózsefi korszakban — a Bécsnek teljesen behódoló uralkodó osztályok nem törődtek tudományos kérdésekkel. Ahogyan tétlenül nézték, hogy évenként százezer magyar munkás és paraszt, több száz mérnök, orvos, tanár, művész vándorol ki, akiket ők fosztottak meg az itthon élés lehetőségétől, úgy azzal sem törődtek, hogy fejlődik-e a tudomány vagy sem. De a természettudományok hazánkban a múlt század utolsó évtizedeiben mégis fejlődésnek indultak, ez azonban nem az uralkodó osztályoknak, hanem egynéhány hazáját szerető tudósnak köszön-73