Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Seress János: A lebegő-keréktől a lökhajtásos repülőgépig
tattak kísérleteket ilyen hajtóművekkel, de az eredmények nem voltak kielégítők. Éppen ezért jogosan tekinthetjük a hősugár-hajtómű feltalálójának a magyar Fonó Albertet. Fonó mérnök az első világháború idején (1917-ben) pontos számításokkal alátámasztva elkészítette a sugárhajtás elve szerint működő repülőgépe tervét. Ennek szabadalmaztatására azonban csak jóval később, 1928-ban, Németországban került sor. (L. XIII. képtábla, 4.) De még így is megelőzte az angol Whittlet, aki csak 1929-ben jelentette be szabadalmát. Ha figyelembe vesszük, hogy az akkori német szabadalmi hivatal csak a legalaposabb vizsgálat után ismerte el valamely találmány elsőbbségét és újdonságát, Fonó Albert úttörő szerepe vitathatatlan. Jogosan felmerül a kérdés, vajon miért nem Fonó Albert tervei szerint valósultak meg ezek a korszerű repülőgépek? Fonó Albert már az első világháború alatt közölte a hadvezetőséggel nagyjelentőségű találmányát, és javaslatot tett gyakorlati alkalmazására. De az akkori hivatalos körök elutasították; azt mondták: háború idején nem érnek rá új találmányokkal kísérletezni. Később sem értékelték kellőképpen a találmányt, kifejlesztésére soha nem találtak fedezetet. Időközben pedig a szabadalmi leírásban közölt alapelvek alapján külföldön hatalmas pénzösszegeket áldozva, kikísérletezték a gyakorlat számára megfelelő szerkezeteket. Kétségtelen azonban, hogy elsősorban Fonó érdeme a repüléstechnika ez új irányának megjelölése, joggal követelhetjük hát neki a kezdeményezőnek kijáró elismerést. IRODALOM: A magyar repülés történetéből (Repülés, 1953. XII. 25. 9. old., 1954. II. 10. 9. old.). Vajda Pál: Magyar feltalálók. (1943.) Zsélyi Aladár: A sárkányrepülőgépek alapelvei. (1909.) 64
