Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Seress János: A lebegő-keréktől a lökhajtásos repülőgépig

kívül lehet elhelyezni, építése sok munkát és költséget kíván. Ezért sokszor hasznosabb és célszerűbb az olyan repülőgép, amelynek a fel- és leszálláshoz nincs szüksége kifutópályára, akár egy lapos háztetőről vagy udvarról is felszáll; ha kell, lassan halad, vagy meg is áll a levegőben. Ezeknek a követelményeknek a helikopter felel meg. Elméleti alapjait orosz kutatók, Lomonoszov, továbbá Zsukovszkij és munkatársa, Jurjev akadémikus dolgozták ki.

Már az első kísérletek során jelentős eredményeket értek el hazánkban is. Petróczy István, Kármán Tódor és Zsurovec Vilmos helikoptere 1918-ban pilóta nélkül 50 méter magasra emelkedett és fél óráig a levegőben maradt. A gép emelőlégcsavarjait Kármán munkatársa, Asbóth Oszkár tervezte és építette.

Asbóth Oszkár már a századfordulón foglalkozott a repüléssel; 1908-ban vitorlázó repülőgépet szerkesztett, majd a helikopter felé fordult a figyelme. Ő volt az első, aki gépén egy helyből, nekifutás nélkül, függőlegesen felszállt. És, mint a göttingai aerodinamikai intézet megállapította: «nemcsak függőlegesen szállt fel, hanem huzamosabb ideig nagyobb magasságban, egy helyben, stabilan lebegett is».

Az Asbóth-féle helikopternek — mint a XIII. képtáblán (3.) jól látható — két, fából készült, egy tengelyre szerelt, egymás felett elhelyezett, 4,35 méter átmérőjű, ellentétes irányban forgó emelőlégcsavarja volt. A gép stabilitását és irányítását hat kormánysík biztosította; ezeket a pilóta a mai kormányrendszerekhez hasonlóan, kézi emeltyűvel és lábpedállal működtette. Asbóth helikoptere 1928. szeptember 9-én emelkedett fel először a levegőbe; egy lap így számolt be a kísérletről:

«... a kísérleti gép hangárja körül mindenki izgatott: most dől el, hogy Asbóth Oszkár vállalkozása, amelynek anyagi alapját baráti támogatás, kisemberek kevéske pénze szolgáltatta, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. A hangárból kihozzák a helikoptert, leakasztják alóla a vontatókerekeket, labdalábain repülésre készen áll a gép. Megindul a motor. Az emelőcsavar szárnyai forogni kezdenek, egyre szaporábban, egyre erősebben. Három ember fogja még vissza a gépet, amikor a labdák emelkedni kezdenek, a helikopter elszakad a földtől és merőlegesen fölfelé emelkedik ... öt méterre, tíz méterre, még magasabbra, majd leír egy kört és megáll, lebeg a levegőben!... Tíz percig lebeg, aztán lassan, függőlegesen visszaereszkedik. Sikerült tehát, nagyszerűen sikerült az első felszállás/»

Asbóth Oszkár egy alkalommal így emlékezett vissza a nagy eseményre: «Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor helikopterem elhagyta a talajt. Már előre kiszámítottam, hogy ez akkor következik be, ha a motor fordulatszáma eléri az 1100-at. Barátaimizga-62