Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Korszerű műőrlés hengerszékkel
Szállított, de nemcsak vasúti kerekeket, hengerszékeket, hanem gőzgépeket is. Amikor azután 1867-ben Ganz Ábrahám meghalt, Mechwart állt a gyár élére. A lakatosinasból mérnökké, a mérnökből 35 éves korára vezérigazgatóvá lett Mechwart páratlanul rövid idő alatt átszervezte, hazai viszonylatban addig ismeretlen méretűvé fejlesztette a gyárat. Igaz, hogy Mechwart nem a magyar föld szülötte volt, de — mint annyian mások, akik Magyarországon találták meg második hazájukat — érzéseiben, nézeteiben magyarrá vált. Magyar gyárat szervezett; ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a gyár dolgozóinak túlnyomó része magyar volt, hanem abban is, hogy a hazai ipar szempontjait tartotta szem előtt — nem egyszer a német ipar érdekeivel szemben. Magánéletében is magyarrá lett Mechwart; hamarosan megtanulta nyelvünket, gyermekeit magyarnak nevelte, és leszármazottai ma is Magyarországon élnek. 1873-ban hatalmas — méreteiben minden addigit felülmúló — túltermelési válság tört ki. Az öt évig tartó válság a Monarchiát és természetesen Magyarországot sem kímélte, sőt talán a legjobban sújtotta. Egymás után mentek tönkre a «kiegyezés» mámorában alakult pénzintézetek, számos gyár zárta be kapuit, a munkások tízezrei maradtak kenyér nélkül. A gazdasági életet pusztulással fenyegető viharnak a Ganz gyár ellenállt; ez pedig egyedül Mechwart érdeme volt. Fáradhatatlan kutatásaival sikerült kitalálnia egy új, az eddigieket tökéletességben messze túlhaladó lisztőrlő szerkezetet — a Mechwart-féle kéregöntésű hengerszéket. E találmány a malomipar gyökeres átalakulását eredményezte, nemcsak Magyarországon, hanem mind az öt világrészben. A malomipar a legrégibb iparok egyike, nyomai már az őskorban fellelhetők. Hosszú ideig tartott, amíg az ember eljutott odáig, hogy az előbb nyersen, majd pörkölve fogyasztott búzát aprítani kezdte, kővel összezúzta, végül eljutott az őrlésig. Századok teltek el anélkül, hogy az őrlés módja változott, fejlődött volna. A XVIII. század végén a gőzgép föltalálása végre kimozdította kétezer évi tespedéséből a malomipart. Ekkoriban avatkozott be először magyar szakember az őrlés fejlődésébe. Paur Ignác megállapította, hogy a legjobb magyar búzából, kiváló minősége és nagy sikértartalma ellenére sem lesz olyan és annyi liszt, mint a kevésbé acélos külföldi búzákból. Ennek okát is kiderítette: az acélos búza vékony héja az őrlőkövek hosszú ideig tartó behatására túlságosan felaprózódik, s ezért a finom korpa a lisztszemcsékkel együtt átjut a szitákon. Ez rontja a liszt minőségét és szép fehér színét. Ezen úgy segített, hogy a felső, mozgó malomkő emelésével tágította a kövek közötti hézagot, így azok a magokat nem morzsolták össze, hanem csak 158
