Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A feltalálók helyzete a múltban és ma
a sarkában volt és törvényerővel csikarta ki tőle azt, amit szépszerével nem kapott meg. Egy paragrafus ugyanis kimondotta, hogy a fel nem használt szabadalom részben vagy egészben megvonható, ha tulajdonosa «megbízható belföldi vállalkozónak a Szabadalmi Hivatal által megállapított kárpótlás és biztosíték nyújtása mellett használati engedélyt adni vonakodik». No, szegény kényszerengedélyes, foghatta a veszett fejsze nyelét, már annak is örülnie kellett. Ilyen sorsot nem irigyelnek a mai feltalálók, szocialista társadalmi rendben nem is kell elszenvedniök. «Nem függhet többé — írta 1919- ben a Szociális Termelés — kapitalista uzsorások vagy csalók jókedvétől az, hogy valamilyen hasznos vagy éppen zseniális gondolat megvalósul hasson-e vagy nem», — majd rámutatott, hogy az elbírálókat negyedül a gyakorlati értékesítés műszaki szempontjai vezetik, s nem az, hogy hogyan sikkaszthatják el a feltaláló jogos szellemi tulajdonát, aminek a feltalálók a kapitalista termelésben minden értékesítésnél ki voltak téve». E sorok érvényesek a mára is. Az állam tárt karokkal fogadja a technika ismert állásához viszonyítva lényeges haladást jelentő, értékes találmány szerzőjét. Elismerésben és magas díjazásban részesíti az eredménytől függő, mindenkire érvényes kulcs szerint, amelyet a találmány biztosít a népgazdaságnak. Megtéríti előzetes kísérleti költségeit, bevonja a kivitelezés munkájába, gondoskodik az új eljárás vagy berendezés vagy gép tervszerű elkészítéséről és elterjesztéséről minden érdekelt területen. És ha egyes bürokrata gáncsoskodók jóvoltából talán még néha nem is gördül simán az ügye, bizonyos lehet, hogy mellette áll, az újat, az előre mutatót segíti egész államunk és társadalmunk. Más, még rosszabb helyzetbe került régen a feltaláló, ha alkalmazotti viszonyban állt, s ez volt a gyakoribb eset. A két világháború közötti időszak szabadalmi adataiból ugyanis kitűnik, hogy a bejelentések óriási többsége, legalább 90 százaléka vállalatoktól származott. Miért? Mert a szabadalmi törvény kimondotta, hogy «állami vagy magán alkalmazási viszonyban álló személyek részére . . . megtagadandó a szabadalom engedélyezése, ha a bejelentőnek alkalmazásából vagy hivatalos állásából folyó teendője volt, vagy szerződés kötelezte öt arra, hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja jel, mint aminőre a szabadalmat kéri». Ilyenkor a vállalat elsőbbségi joggal igénybe vehette a szabadalmat, a feltaláló meg várhatta, hogy a körmére ütnek. Ütöttek is, ha felvételekor — mint a gyári laboratóriumokban, szerkesztő-irodákban stb. dolgozó értelmiségiek általában — aláírta a Gyáriparosok Országos Szövetsége által készített egységes szerződésformulát arról, hogy munkája közben kidolgo^ 13
