Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: Gyógyszeralapanyag mesterséges gépi előállítása
meg. Két alkalommal a kísérletre szánt területet nagy uradalmi rozstáblából hasítottam ki, hogy a fertőzést jól megfigyelhessem. Mindkét esetben a tovább fertőződés csak kismérvű volt, négy méternél mélyebbre alig terjedt. Éles halár különítette el éréskor a megfertőzött parcellát az egészséges rozstól azáltal, hogy a megfertőzött rozs könnyebb kalászokat hordva nem dőlt meg, míg a meg nem fertőzött erősen lefeküdt. Megemlítést érdemel még az a körülmény is, hogy a tovafertőzés az uralkodó széllel ellenkező irányban sokkal nagyobb, mint a szél irányában. Ennek oka úgy látszik az, hogy a rovarok főként széllel ellenkező irányban iparkodnak repülni. Egy keskeny rozsparcella közepéből kihasított kísérleti területen ez igen jól megfigyelhető volt, mert a megfertőzött rész szomszédságában fekvő rozsból csak az a rész fertőződött meg kb. 10 méter szélességben, amely az uralkodó széllel szemben feküdt, míg a szél irányában a fertőzés 2 méternél alig terjedt tovább. Az elhullott sclerotiumokat mélyszántással könnyen meg tudjuk semmisíteni.» Az anyarozs hatóanyagainak kutatásával már több mint 150 éve foglalkozik a tudomány. Kristályos alkaloidát azonban csak 1875-ben tudtak először elkülöníteni. A Stoll által 1918-ban felfedezett ergotamin új fejezetet nyitott az anyarozs igen bonyolult és véglegesen ma sem tisztázott kémiájában. További fejlődést jelentett a vízben oldható anyarozs-alkaloidák csoportjának elkülönítése, 1935-ben. E másfél százados tudományos kutatás eredményeihez, a szenvedő emberek ezreinek gyógyításához járult hozzá Békésv Miklós, aki az anyarozs-fertőzés gépi megoldásával ennek a rendkívül értékes gombának a termesztését valósággal kivette a természet kezéből és az ember céljainak rendelte alá. Végül meg kell még emlékeznünk arról is, hogy bár Békésy találmánya alapján folytak mindenütt külföldön a kísérletek, hazánkban csak 1949-ben nyílott mód a továbbfejlesztésre, az anyarozs-oltógép tökéletesítésére és nagyobb méretű használatára. Békésy Miklós Kenéz Gyula mérnökkel új, traktorra szerelhető oltógépet szerkesztett. (L. XXX. képtábla, 2.) Ezzel az új géppel már eddig is igen jelentős eredményeket értek el. Kormányzatunk nagyra becsülve Békésy és Kenéz érdemeit, mindkettőjüket a legmagasabb kitüntetéssel, a Kossuth-díjjal jutalmazta meg. IRODALOM: Békésy M.: Az anyarozstermelés mezőgazdasági és ipari problémái. (Kertészeti Kutató Intézet évkönyve, 1950.) Békésy M.: Kézi anyarozs-ojtógép. (A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1947. 1—2. sz.) 150
