Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nyárády Gábor: A zajtalan foszforos dörzsgyújtó

és izzó hazafiság csendül ki egyszerre a következő soraiból: «Én senkit vakon nem követek; megjárnám, ha minden volt kémia professzorral ezt tenném; szobámban csak az egy Arago van, éspedig azért, mert ő a tudományok közt sem feledi, hogy honpolgára

S a haza nagy napjaiban Irinyi sem feledkezett meg erről. A szabadságharc kitörésekor — megszakítva nagylétai magányában folytatott mezőgazdasági kutatásait — felajánlotta szolgálatait Kossuthnak. Különböző gyárak felállítását kapta feladatul, először egy salétromsav gyárat kellett megszerveznie Nagyváradon; a kormány tanácsadóként is igénybe vette a szakmájába vágó kérdések felmerülése esetén. Közreműködött tehát a honvédsereg hadiszerekkel való ellátásának, a szabadságharc hátsó frontjának megszervezésében. Világos után persze rá is súlyos napok következtek. Letartóztatták és haditörvényszék elé állították. Minthogy azonban a gazdasági tevékenységen kívül egyéb vádat nem tudtak rábizonyítani, 1850 márciusában szabadon engedték. Ezután visszavonult Vértesre s az okszerű gazdálkodás tanulmányozásának, talajjavítási és más kísérleteknek szentelte élete nagy részét.

1895-ben távozott az élők sorából ez a Kossuthhoz hű nagy hazafi és feltaláló, iparunk és tudományos életünk két fontos őrhelyének alapító tagja, a szabadságharc anyagi-ipari alapjának egyik szervezője.

De térjünk vissza még egyszer a gyufához, mert ennek története Irinyi világszerte elismert, tudományos tettével, a zajtalanul gyulladó foszforos dörzsgyújtó feltalálásával még nem zárult le. Bármily nagy előrehaladást jelentett ugyan, ez sem volt tökéletes. Nedvességet szívott magába, könnyen oxidálódott, sötétben foszforeszkált s — mint a sárga foszforral készült gyufák általában — mérgezési veszélyt rejtett magában. A sárga foszfort feldolgozó gyárakban — Marx szerint — «Dante úgy találná, hogy ezek a manufaktúrák az általa lefestett pokol legszörnyűbb jelenetein is túltesznek>'. A munkások közül egyre nagyobb számban szedte áldozatait a foszformérgezés. Megszaporodtak a mérgezéses öngyilkossági esetek is; Bécsben 1854—1894 között 6522-en ölték, meg magukat gyufaoldattal. Ezek a körülmények vezettek arra, hogy a múlt század hetvenes éveitől kezdve egyre több ország tiltotta be a gyufa készítését sárga foszforból.

Ez idő tájt azonban már készen volt az új, tökéletesebb gyújtó, biztonságosabb azoknál is, amelyeket az Irinyi-féle keverék módosításával, a foszfortartalom csökkentésével gyártottak. És ez az új gyufa a vörös foszfor felfedezésének köszönheti létrejöttét a múlt század derekán. Kiderült, hogy a vörös foszfor sokkal megfelelőbb a gyufagyártáshoz mint a sárga foszfor. Nem szívja magába

137