Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: A korszerű lámpa: a kriptonégő
A KORSZERŰ LÁMPA: A KR1PT0NÉGŐ Az izzó testek sugárzásának elméletével foglalkozó tudósok már a múlt század vége felé megállapították, hogy valamely izzó test energiájának csak csekély részét sugározza ki fény alakjában; a legnagyobb rész hősugarak formájában veszendőbe megy. Megállapították továbbá azt is, hogy mennél magasabb az izzási hőmérséklet, annál több energiát lehet fény alakjában hasznosítani. A tudósok útmutatása nyomán megkezdődött a kutatás olyan izzószál után, amelynek igen magas az olvadáspontja. így terelődött a figyelem a szénre, amelynek olvadáspontja 3800 fok. A szénszálat az izzólámpában légüres térben hevítették. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a szénszálat nem lehet tartósan 1850 foknál nagyobb hőfokra izzítani, mert túl gyorsan elpárolog. Ez pedig két következménnyel jár. Egyrészt elfogy a szál: mindig vékonyabb lesz, végül is kiég. Másrészt az üvegburára finom szénréteg rakódik, amely a fény egy részét elnyeli. Más szálanyag után kellett tehát nézni. A század elején indultak meg azok a kísérletek, amelyeknek eredményeként ozmium-, tantal- és wolframlámpákat kezdtek gyártani. A fémek közül legalkalmasabbnak a wolfram bizonyult, mert legkevésbé párolog. Az első wolframszálas izzólámpákat ötven esztendővel ezelőtt, 1905-ben gyártották az Egyesült Villamossági Rt. (ma Egyesült izzó) újpesti telepén, Just és Hanaman 1904. évi magyar szabadalma alapján. Hátra volt még annak a feladatnak a megoldása, hogy miként lehet a wolframszál izzásakor elkerülhetetlenül jelentkező párolgást csökkenteni, és ezáltal az izzószál hőmérsékletét és élettartamát megnövelni. E célból a szakemberek először nitrogént, majd argont alkalmaztak az izzólámpák töltésénél. Ezek azonban nem elégítették ki minden tekintetben a követelményeket. És itt kapcsolódik az izzólámpa fejlesztésének történetébe Bródy Imre munkássága. Bródy Imre rátapintott az izzólámpagyártás legfontosabb problémáira. Megállapította, hogy a szálról elpárolgó wolframatomoknak a gázatmoszférán keresztül való 120
