Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Pap János: A telefonközpont és á telefonhírmondó története
Reisz német tanító volt. De 1861-ben szerkesztett készülékével emberi beszédet nem, csak tökéletlen zenei hangokat sikerült továbbítania. Készülékét 1863-ban bemutatta Berlinben, a tudósok azonban lebecsülték találmányát, nem ismerték fel a telefon jelentőségét. A beszélgetésre alkalmas első telefont Graham Bell találta fel 1876-ban. Készülékében patkóalakú, erős mágnest alkalmazott, amelynek két sarka jól szigetelt vezetékkel volt körültekerve. A mágneses sarkok homloklapja elé vékony vaslemezt helyezett, erre egy beszélőcsövecske vezette rá a hangot. Amikor a vaslemez a beszédtől rezgésbe jött, mozgásával a mágnes sarkaira tekert huzalokban áramot fejlesztett (indukció törvénye). Ezt Bell egy hasonló rendszerű felvevőkészülékbe vezette, ahol az indukált áram a fenti folyamatot visszafelé végezte el. így a felvevőkészülék membrán lemezéről a beszéd hallhatóvá vált. Bell csak fizikai alapjait találta fel a telefonnak. Továbbfejlesztésében nagy szerepet játszott Edison, aki telepáram alkalmazásával fokozta a hangerőt. Ugyancsak Edison nevéhez fűződik a szénmikrofon feltalálása; ezzel már torzításmentes beszédet lehetett közvetíteni. Az Edison-féle «leadó»-készülék jól szigetelt, alul és felül fémkoronggal zárt tokban szénlemezt tartalmazott. A korongok egyike a telep pozitív, másika pedig a negatív sarkával volt összekötve. Beszéd közben a készülék membránja rezgésbe jött és nyomást gyakorolt a szénlemezre. így a szén egyszer jobb, másszor pedig gyengébb vezetővé vált, és a telep áramát váltakozó erősséggel juttatta el a felvevőhelyen felszerelt Bell-rendszerü hallgatókagylóba. A telefon ezzel még nem volt több, mint két pont között beszéd továbbítására alkalmas készülék. Általánosan használhatóvá egy magyar ember, Puskás Tivadar találmánya tette: 1877-ben ő vetette fel Edisonnak a telefonközpont ötletét, amely ma már elválaszthatatlan a telefon fogalmától. Puskás 1844. szeptember 17-én Budapesten született. Mérnöknek készült, de tanulmányait — apja korai halála miatt — nem fejezhette be, és fiatalon kenyérkereső pályára lépett. A szabadságharc utáni osztrák önkényuralom idején élénk fantáziája itthon nem talált munkateret — kivándorolt. Később, 1869-ben egy londoni vállalat megbízta az északmagyarországi vasutak építésének vezetésével. E munkálatok sikeres befejezése után az 1873. évi bécsi világkiállításon menetjegyirodát nyitott, s az addig ismeretlen füzetjegy és átalányutazás rendszerével megkeresett annyit, hogy régi vágyát nyélbe üthette. Elfogta őt is az amerikai «aranyláz». Ezüstbányát vásárolt Coloradóiján, ez azonban nem váltotta be 109
