Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Gáspár László: A nagyfeszültségű vasútvillamosítási rendszer
áram minden körülmények között gazdaságosabb villanyiüozdonyok hajtására, mint akár a nagyfeszültségű egyenáram, akár az egyfázisú váltóáram. A háromfázisú áramnak kétségtelenül hátránya, hogy két párhuzamosan futó és egymástól tökéletesen szigetelt felsővezetéket tesz szükségessé, ezzel szemben az egyfázisú váltóáramhoz csak egy felsővezetékre van szükség, ami lényeges anyagmegtakarítást jelent. Egy másik körülmény is akadályozta a nagyvas utak gyorsabb ütemű villamosítását a háromfázisú rendszerrel. A háromfázisú villanymozdonyok motorjait ugyanis 162 3 periódusú váltóáramra kellett szerkeszteni, s így a villanymozdonyok táplálására külön, 162 3 periódusú váltóáramot termelő áramfejlesztő telepek építésére volt szükség. Ahol pedig a villanymozdonyok világítási és ipari célokra használt 50 periódusos, háromfázisú áramra voltak utalva, ott az áramot előbb külön telepeken kellett átalakítani egyenárammá vagy kisperiódusú váltóárammá. Ez azután még külön vezeték építését is szükségessé tette, tehát költséges megoldás volt. Kandó úgy gondolkozott, hogy csak akkor hárulnak el az akadályok a vasútvillamosítás útjából, ha a világítási és ipari áramot szállító vezetékről is biztosítani lehet a mozdonyok áramellátását. Ez a gondolat vezette a fázis váltó megszerkesztésére. A fázisváltó (1. XXII. képtábla) a lehető legjobb helykihasználással megszerkesztett forgógép, amely motort, transzformátort és generátort egyesít magában. A villanymozdonyon foglal helyet, és az a feladata, hogy az egy szálból álló felsővezetékbe vezetett nagyfeszültségű, egyfázisú, 50 periódusú váltóáramot háromfázisú és a terheléssel változó kisfeszültségű, 162 3 periódusú árammá alakítsa át. Az így átalakított áram hajtja azután a villanymozdony motorját, amely rudas hajtómű, az úgynevezett Kandó-keret segítségével hozza forgásba a mozdony kerekeit. Kandó tehát egyesítette az egyfázisú és a háromfázisú motor előnyeit. Fázisváltós rendszerének elvét már 1918-ban tisztán megadta, de még öt évbe telt. amíg kivitelezésére módot talált. 1923. október 31-én mutatta be fázisváltós villanymozdonyát (1. XXI. képtábla, 2, 3) a kísérleti célra villamosított Budapest Nyugati pályaudvar— Dunakeszi—Alag vonalszakaszon. A próbamenetek minden várakozást felülmúló sikere a világ minden tájáról hazánkba csábította a vasútvillamosítás szaktekintélyeit. Osztatlan elismeréssel állapították meg, hogy a fázisváltós rendszer kiemelkedően a legjobb vasút villamosítási megoldás. Kandót elhalmozták kitüntetésekkel. A Műegyetem 1922-ben tiszteletbeli doktorrá avatta, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1927-ben levelezőtagjai sorába hívta meg, az Országos Mérnöki Tanács és a Ganz-gyár elnökévé, Nagy magyar találmányok — 12/7 S 97
