Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

IV. Megmunkálás

131. ábra. Lyukasztott négyzetvas 132. ábra. Rudvas hajlítása. a a keresztmetszet szálainak hossz­változása, b—c a keresztmetszet alakváltozása a hajlítás helyén, d a semleges réteg helye a hajlítás után 133. ábra. Sarokbahajlítások. a—b négyzetvason, c körvason Ha több lyukat kell ugyanazon a rúdon egymás­után készítenünk, akkor az anyag nyúlása miatt nem jelölhetjük ki előre a lyukakat, hanem csak mindig a kővetkezőt. Előnyös, ha ilyenkor a lyukasztáshoz sablont használunk. Ez utóbbi készítéséhez figye­lembe kell venni az anyag izzításakor és zsugorodá­sakor előálló hosszváltozást. Az összes lyukasztó szerszámokat használat köz­ben le kell hűteni. Az utóbbi lyukasztási mód alkalmazásával talál­kozunk pl. rácsoknál, korlátoknál, bújtatott, illetve átfűzött keresztkötéseknél, amelyek lehetnek derék­­szögűek és ferdeszögűek (130. és 131. ábra). i) Hajlítás Minden hajlítás alkalmával, akár meleg, akár hideg állapotban végezzük, a meghajlítandó szerkezeti anyagban alapvető változás áll be. Ugyanis a hajlí­­tásnál az anyag külső szálai megnyúlnak, a belső szá­lak pedig összetömörödnek, összenyomódnak, és az anyag keresztmetszete is megváltozik (132. ábra). A megnyúlt, vagyis meghosszabbodott és az össze­nyomódott, vagyis megrövidült szálak között fek­szik egy réteg, amelyben a szálak hossza nem válto­zott meg. Ezeket a szálakat semleges szálaknak ne­vezzük. A semleges szálak, illetve a semleges réteg 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom