Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
Rokokó vasműves stílus. Franciaország XIV. Lajos király halála után, XV. Lajos uralkodása alatt is megtartotta vezető szerepét a vasművészet irányításában. A barokk stílus, amely eddig még bizonyos szimmetriát, szabályos formákat, szerkezetiséget mutatott fel, ebben a korban mindinkább eltért ettől, mind díszesebbé vált; majd a barokk további fejlődési folyamata a rokokó stílusba lendült át. A szertelenségig fokozódik a díszítési vágy, mindenütt görbe vonalak veszik át a vezetést, homorú és domború felületek váltogatják egymást. A látszólag minden rendszer nélkül egymás mellé rakott 39. ábra. Rokokó stílusban alkalmazott stilizált virágok négyzet- és laposvasból kovácsolt jellemző „C” alakú csigák hátán tarajos kagylós motívumok helyezkednek el. A csigák nem metszik, csak érintik egymást és sokszor minden szimmetria nélkül töltik ki a díszítmény keretét (37. ábra). A csigákat gyakran naturalisztikus indák és virágdíszek vonják be, olykor egész virágcsokrokat helyeznek bele a díszítésbe. Az egész munkán bizonyos rendszertelenség látszik, amely megfelel a kor szellemének. A vasművesség teljesen elveszti anyagszerűségét és igyekszik túlgazdagítani az építészeti formákat. Ez a szertelenségi folyamat mindenütt értékes műemlékekkel gazdagítja a vasművességet. A XVIII. században éri el tetőpontját, de ez az évszázad lesz a sírásója is. Fő dekoratív elemek a nyújtott csipkéjű kicsavart végű bordázott akantusz, a csigák hátára erősített taraj (38. ábra) és a díszítmény közé font vagy helyezett természetes virág vagy csokor (39. ábra). A virágok közül leginkább a rózsa fordul elő, de gyakori a napraforgó és a futóka is. Ezeken kívül használt díszítőelem még a csigadísz érintkező részei közé iktatott kartus-szerű akantusz (40. ábra). E korban a vasművesség általában megtartotta az eddigi munkaterületeit, változat csupán a vasalá-40. ábra. Lámpás tartókonzol. Magassága 440 mm, hosszúsága 530 mm 39
