Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
díszek is megsokasodtak, így a faajtókat kevesebb vasdísz takarta. A barokk kor jellemző tünete a kulcspajzsok és kilincsek túlméretezett formája. Ezen a területen azonban a sárgaréz felhasználása mind gyakoribb. A korabeli mesterek sok jellegzetes berendezési tárggyal gazdagították a műipart (35. ábra). Ebben a korban a házak díszítését igen jelentős mértékben a kovácsolt vasrács képezte. A lépcső-, erkély-, folyósó- és kerítésrácsokat rendszerint függélyesen álló rudakból készítették, amelyeket vízszintesen futó laposvasakkal kötöttek össze, a közüket pedig stílus szerinti csigákkal díszítették. E csoportba tartoznak a baluszteres rácsok is, amelyekben a rudakat baluszterek helyettesítik. A rácsok más csoportjában a négyszöges kitöltéseket gyakran díszes keretbe, vagy pedig két baluszterszerű díszítmény közé foglalták (36a ábra). A záradékrácsok (felülvilágítók) ornamentikáját a legyezőszerű tagozás vagy szabadon díszített kitöltés jellemzi (36b ábra). A barokk stílus leggazdagabb vasmunkái voltak a rácsos kapuk. A 184. oldalon levő kapu a szorosabb értelemben vett rácsozás szellemében készült. A reneszánsz korban divatos perspektív kaput a négyszöges kitöltés díszíti. A rácsozás szellemében készült kapuknál olykor a függélyes rudakat a zár irányában, esetleg alul vagy alul és felül díszítményekkel megszakították. Nagyobb rácsos kapukat általában rácsos oszlopok vagy pilaszterek közé foglalták, ha pedig szabadon 36 34. ábra. Ajtókopogtató pajzs a pozsonyi városi múzeumból
