Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
30. ábra. Eperjesi lakóház ablakrácsa. Magyar munka a XVI. századból szimbolikus jelvény összefüggésben volt a jelzett mesterséggel, illetve iparággal. A reneszánsz kor külső vasműves készítményei között találjuk még a csurgók (vízköpők) támaszait, sírkereszteket, toronyvégződéseken zászló alakú forgóval ellátott szélkakasokat, valamint csigadíszítményekkel és csokrokkal díszített haranglábakat. A reneszánsz vasműves munkák jellegzetességei: Általában használt anyaga a gömbvas és a lemez. A díszítmények főleg kovácsolással készültek, a hideg munkák közül inkább a vésés, faragás és domborítás alakult ki. A reneszánsz stílus a díszítőelemeket a vas természetének megfelelően önálló formában alkalmazza, olykor új díszítőelemeket is teremt. A díszítmény fö részét a szervesen összefüggő, sűrűn csavarodó csiga alkotja. Az egyenes vonal inkább mint mezőt határoló elem vagy mint vitézkötésszerű fonadék fordul elő. A reneszánsz mesterei az ónozáson, aranyozáson és festésen kívül alkalmazták még felszíni díszítő módként a tausiát, damaszolást és maratást. Magyarországon a reneszánsz stílus Mátyás király uralkodása alatt érte el tetőpontját. c) A XVII. és XVIII. század vasművessége Barokk vasműves stílus. A XVI. század végén a reneszánsz stílus klasszikus nyugalma megbomlik, a vonalak meghajlanak, a felületeket domborúan képezik ki, s általában a konstruktív hatás helyett festői hatásra törekednek. Ez a törekvés önálló stílusban kristályosodott ki, amelyet a műtörténelemben barokk stílusnak neveznek. A vasipari munkák is plasztikus irányban fejlődnek. A reneszánsz rácsok készítéséhez leginkább egyfajta rúdvasat, a barokk stílusban már több különféle keresztmetszetű szelvényt használtak. Váltakozva fordulnak elő erősebb négyzet- és gyengébb lapos- és gömbvasak. A keretvasak vastagabb anyagból készülnek, a díszítési elemekhez azonban könnyebb anyagot alkalmaznak. A díszítés új elemekkel gazdagodik. A régi vasműves formák lendületesebb hajlatokban jelentkeznek. Egyszóval a vasalakítás művészetében több a szabadság és a fantáziagazdagság (31. ábra). A csiga különböző formái még mindig vezető motívumai a vasművességnek, azonban azt leginkább G, C és S alakra görbítik. A csiga végződései kilépnek a síkból és kosszarvszerű kiképzést kapnak, olykor két ívre szakadnak szét és két irányba csa-3 Sárádi: Művészi kovácsolás 33
