Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése

kották. A reneszánsz vasművesség ezeket továbbfejlesztette.

Meg kell említenünk még a korabeli kincsesládákat is, amelyek vagy teljesen vasból készültek, vagy a fa alapanyagát erősen megvasalták, hogy ezáltal díszessé tegyék és megfelelően súlyossá az elhurcolás elleni védekezésül.

Egyéb kiváló műipari alkotásai e kornak még a vasbútorok, virágtartók és kandallószerelvények, kép- és tükörkeretek, óratartók, író- és dohányzókészletek, kályhaernyők stb.

Xem kevesebb művészi készséget mutatnak a mesteri és művészi megmunkálás terén a külső vasmunkák. Ezek közül elsősorban a rácsok emelkednek ki. Az épületek lépcsőit, folyosóit, erkélyeit, templomok szentélyeit, síremlékeket, szószék feljáróit előszeretettel kerítették be díszes vasműves munkákkal, rácsokkal.

Az ablakrács aránylag kevésbé volt divatos. Vékony rudakból, kevés díszítéssel állították elő, hogy minél több fényt bocsásson be a szobába. Annál pazarabbul díszítették a kapuk fölé ívben elhelyezett zárórácsokat, amelyekbe a ház tulajdonosának betűjegyeit is beillesztették.

A reneszánsz korban élő főurak, kisebb tartományok hercegei hatalmas palotákban laktak. E főúri paloták elrendezése megkívánta az előteret, hogy

27. ábra. Ablakrács és rácsrészletek a XVI. és XVII. századból. Német munkák

annál impozánsabban mutatkozzék meg az épület homlokzata. Az előteret a külvilágtól kapubejárat és kerítésrendszer választotta el. Pénzt nem kímélve, a legkiválóbb mesterekre bízták ezeknek a bejárati kapuknak a kiképzését. A kőoszlopokon kívül minden részlet vasipari munka volt, mind a főbejárat kétrészes kapuszárnya, mind annak koronázó dísze és a mellékbejáratok kiképzése. A kapukhoz csatlakozó kerítésrácsok szintén gazdag kiképzést kaptak. E rácsokon ügyesen törték meg a pálcák vonalritmusát a csigák és körös motívumok.

31