Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
I. Művészi kovácsmunkák és az épületdíszítő lakatosság történeti fejlődése
lem. Az átalakulási folyamatnak időpontját meghatározni nem tudjuk, mert a reneszánsz virágkorában már benne van a barokk kor csírája. A barokk kor művészete Franciaországban virágzik, ahol XIV. Lajos abszolutisztikus uralma idején nagyarányú építkezések folynak. Az államjövedelem nagy részét ezekre a pazar építkezésekre költik el. Természetes következménye ennek, hogy a vasmüvesség is nagy megrendelésekhez jut. A házak díszítését jelentős mértékben kovácsolt vasmunkák alkotják mind a középületeken, mind a magánépítkezések területén. A barokk kor művészete erősen magán viseli a nagyzoló polgárság ízlését, és művészi vonatkozásai századokon át napjainkba torkollnak. Franciaország művészeti és szellemi irányítása Európában XV. Lajos alatt is érezhető. De minthogy a nép és a polgárság felett egy könnyű életfelfogású réteg veszi át a szellemi vezetést, ugyanez az irányzat fertőzi a művészeteket is. A könnyed francia szellem minden területen felrúgja a reneszánsz és barokk formaideál hagyományait, és bizarr szertelenségekbe merül. E kor rokokó stílusa teljesen elejti a szabályos formákat, minden vonalon az aszimmetria uralkodik. Az építészet és a vasművesség az anyagszerűséget teljesen nélkülözi. A rokokó stílusban már a vas mellett szerepet kap a sárgaréz és a bronz is. Szívesen használják az ajtóvasalásokhoz, kilincsekhez és bútorveretekhez. Franciaországból terjedt el e stílus egész Európában. így Magyarországon Mária Terézia idejében igen népszerű, bár formai megjelenése egyszerűbb és nemesebb, mint Franciaországban. Neve is megváltozik és mint Mária Terézia-stílust emlegetik. A XVII. század végén kezdődő abszolutisztikus irányzat, amely a XVIII. század közepén éri el tetőfokát, hamarosan kiéli magát és a demokratikus eszmék terjedésének mindinkább teret ad. A társadalmi és politikai szabadság előszelei mindjobban érezhetők. írók, tudósok mind erősebb hangot ütnek meg az emberi szabadságjogok kivívása érdekében. Ez a szellemi áramlat a művészetekre is rányomta bélyegét. A rokokó stílus szertelenségeivel szemben új stílustörekvés kezdődik. Elemei a görög-római hagyományokból táplálkoznak és annak formanyelve fejeződik ki bennük. Neve is: neoklasszikus (újklasszikus) stílus. E stílust kezdeti időszakában XVI. Lajos stílusának nevezhetjük. Jellemvonása az egyenes és arányos vonalvezetés. A díszek: a görög „meander” és egyéb szalagdíszítések, valamint a központba helyezett görög vázák és edények. A babérlevelekből font kör alakú koszorú és az átkötött szalag e stílus jellemző motívumai. A Napoleon- vagy empire (ampír) stílus nagyjából rokon XVI. Lajos stílusával, hiszen abból fejlődött ki. Talán jellemzésül azt mondhatnánk, hogy a római császárság idejéből maradt motívumok a felségjelvényekkel bővültek ki. így pl. sasokkal. A sárgaréz és bronz nagy szerepet játszik e stílusban. A napóleoni korszak után, főleg Európa nyugati államaiban a polgárság jut uralomra. Szaporodnak a polgári berendezésű házak és növekszenek a városok. A stílus egyszerűsödik és kialakul a neoklasszikus stílus új irányzata: a biedermeier (nyárspolgári) stílus, amely 1840-ig tart. A vasművességnek nem a legkedvezőbb ez a stílus, mert leegyszerűsített formái nem elégítik ki a vasalakítás lehetőségeit, amely pedig oly gazdagon fejlődött az előbbi korokban. Másik veszedelem is fenyegeti a vasművesipar uralmát: az öntöttvas megjelenése a díszítő vasipar területén. A neoklasszikus stílus merev, egyszerűsített formái kedveznek az öntöttvas díszmunkáknak. Művészi magasságig azonban sohasem emelkedett fel az öntöttvas forma, sem kezdeti idejében, sem a következő időszakaszban. A XX. század elején szerencsésen le is került a színtérről. Az öntöttvas stílusalakulata Németországon keresztül jut el hazánkba, II. József és I. Ferenc uralkodása idején a copf és empire stílus keretében. Előbb mint használati tárgyak díszítő elemei terjednek el (pl. kályhakoszorúk és ajtók díszítése). A XIX. század kereső korszaka, amelynek az uralmon levő társadalmi osztályok számára mérhetetlen gazdasági fellendülés a jellemző vonása, a technikai fejlődés megindulását is elősegítette. Milliós városok keletkeznek, hatalmas gyártelepek, középületek és üzletházak létesülnek. Paloták és lakóházak sorakoznak egymás mellé. Ugyanekkor e céloknak megfelelő 14
