Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

VI. Különféle kötések

A román kor az egyszerű szegecselt és az áthajlított laposvas-kötéseket ismeri. A gótika kötései közül tipikusak az éles metsződésű, hegyesszögű profilvasból készültek. A reneszánsz használja a kör-, illetve félkörvas-kötegelések gyakori alkalmazása mellett (diagonál, féloldalas, parallel) a hasított és szegecselt gyűrűs kötéseket is, és gyakran akantuszlevéllel hangsúlyozza ki a szerkezetet. A barokk a

levéllel díszített kötegelések gazdag skálája után a rokokóban a kötést zsinórokkal, szalagokkal jelképezik, és ezt a módszert a lehiggadó copf is átveszi. A copf stílus által kedvelt golyós kötések használata a klasszicizmusba is átszármazik, ahol a kötési formák tektonikussá, szerkezetszerűvé válnak (304. ábra).

A 305. ábrán egyéb korszerű kötési mód változatai láthatók.

155

304. ábra. Hagyományos kötegelések, a—b román; c gót; d—h reneszánsz kötegelések; i barokk;,;'—k copf és klasszicista kötegelés; / reneszánsz; m reneszánsz—barokk; n rokokó kötegelés

305. ábra. Korszerű kötegelések