Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
V. Díszítőelemek
239. ábra. Háromágú levéldísz 240. ábra. Bourbon liliom 243. ábra. Levéldísz 244. ábra. Négyágú rozetta 245. ábra Féloldalas indakehely 241. ábra. Figurális levéldísz 242. ábra. Figurális csigadísz mélyítése után az e feletti részt fokozatosan elnyújtjuk, és a homlok lezárására szolgáló háromkaréjú levélrészt alakítjuk ki. A homlokdísz kiképzésével kapcsolatban bemélyítéseket, behasításokat, vájatokat készítünk, a karéjok végeit pedig a hátoldalon gömbölyűre alakítjuk. A végleges csigavastagság 6. . .7 mm. A fej alatti nyakrészt felhevítve a lefoglaló kalapáccsal az áll alatti részbe homorulatot készítünk, majd ráveréssel ellapítjuk. Az ezzel kapcsolatos nyújtási művelet több izzítással s több ütemben megy végbe annyira, hogy a legvékonyabb helyen legalább 8... 10 mm vastag legyen. Ezután következik a fejrész kialakítása, az orr, az arc, az arc felületének, pl. a pofacsont helyének kialakítása. Az izzítás 800. . .900 ^C-nál ne legyen magasabb azért, hogy az anyag ne rücskösödjön. Ezután következik a szemöldök, a bajusz, s a szakáll kiformálása. A levél karéjai közötti íves részek kivágása után a középér behúzása, majd ettől jobbra-balra a bemélyítés peremének elnyújtása következik, ami által a középér kiemelkedik. A középér ajakhoz csatlakozó szakasza laposan marad, s belesimul az ajak felületébe, e szakasz alatt azonban a középeret háromszög 136
