Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
V. Díszítőelemek
2. A csigák kialakításának változatai 13 mm-es körvasból kovácsolt, elnyújtott nyakú gombos végződésű csigafej reneszánsz rácsokon (165. ábra). A csigafej kovácsolása: 1. meleg: A körvasat kb. 100 mm hosszban 800... 900 °C-ra melegítjük, majd az üllő külső szélére helyezzük oly módon, hogy a gomb számára használt rész érintetlen maradjon. Ezután a nyakrészt ráveréssel négyzet keresztmetszetűre nyújtjuk, majd körben forgatva gömbölyűre kovácsoljuk (a). 2. meleg: Ismét 700.. .800 °C-ra hevítjük, és a végén érintetlenül meghagyott gombrészt az üllő szélén kovácsoló kalapáccsal 90°-ra meghajlítjuk, s a felfelé tartott végével az üllőre helyezzük, és íves forgatás közben apró ütésekkel a gombot durván kialakítjuk. Ezután a csiga végében levő nyakrészre ütünk egyet, miáltal a csigafej előbbre hajlik, s a csigagombot körívben forgatva kovácsoló kalapácscsal gömb alakúra alakítjuk (b). A csigavég teljes kialakítását az üllő szarván vagy a hajtogató üllőbetéten végzik (c). A csiga hajlítása: Kisszámú több menetű csiga kézi hajlítását a satuba fogott hajtogatóvilla alsó és a kézzel tartott felső részével végezzük. Közben a hajlítás helyességét a rajzra helyezve ellenőrizzük. Az esetleges oldalirányú eltorzulást mindkét oldali kisebb ütésekkel az egyengetőlapon egyengetjük, ügyelve arra, hogy a csiga kevéssé nyíljon ki. A visszaigazítást hajlítóvillákkal végezzük. 13 mm átmérőig hidegen, e felett pedig jó vörösmelegen megy végbe a hajlítás. Nagyobb számú csiga készítése esetén hajlítómintát használunk. A hajlítóminta laposvasból készül, amelynek szelvénye hidegen való hajlítás esetén 100%-kal, melegen való hajlításnál kb. 50%-kal vastagabb, mint a hajlítandó rúdvas szelvénye, szélessége pedig legalább 10... 15 mm-rel nagyobb, mint a hajlítandó elem szélessége. A hajlítóminta torzulásmentességét sugárirányú merevítő kötésekkel, kisebb csigák készítése esetén pedig egy alaplemezre való rögzítéssel biztosítjuk. A hajlítóminták készítésekor ügyelni kell, hogy a villával való mintára húzást mindig a dolgozó felé végezzük. A hajlítómintát csupán a csigavég fentiekben ismertetett kialakítása után használhatjuk. Meleg hajlítás esetén a vörösen izzó hajlítandó darabot a hajlítóminta hegyébe akasztjuk. A csiga szárát bal kézzel, a hajlítóvillát pedig jobb kézzel tartjuk, és fokozatos, apró mozdulatokkal a fölmelegített részt bal kézzel a hajlítómintára hajtjuk, míg a jobb kézben tartott villa segítségével a törésmentes, pontos és egyenletes ráfekvést segítjük elő. A több menetű, tehát hosszabb csiga hajlítását a további melegítés miatt részletekben végezzük. A csiga egyengetését simító kalapács felhasználásával ráverés útján végezzük. A szétnyílást, illetve elhúzást a hajlítómintára húzva villával igazítjuk ki. 115 166. ábra. Gombos csiga 165. ábra. Gombos csiga nyújtott nyakkal
