Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

V. Díszítőelemek

2. A csigák kialakításának változatai 13 mm-es körvasból kovácsolt, elnyújtott nyakú gom­bos végződésű csigafej reneszánsz rácsokon (165. ábra). A csigafej kovácsolása: 1. meleg: A körvasat kb. 100 mm hosszban 800... 900 °C-ra melegítjük, majd az üllő külső szélére he­lyezzük oly módon, hogy a gomb számára használt rész érintetlen maradjon. Ezután a nyakrészt ráve­­réssel négyzet keresztmetszetűre nyújtjuk, majd körben forgatva gömbölyűre kovácsoljuk (a). 2. meleg: Ismét 700.. .800 °C-ra hevítjük, és a végén érintetlenül meghagyott gombrészt az üllő szélén kovácsoló kalapáccsal 90°-ra meghajlítjuk, s a felfelé tartott végével az üllőre helyezzük, és íves forgatás közben apró ütésekkel a gombot durván kialakítjuk. Ezután a csiga végében levő nyakrészre ütünk egyet, miáltal a csigafej előbbre hajlik, s a csigagombot körívben forgatva kovácsoló kalapács­csal gömb alakúra alakítjuk (b). A csigavég teljes kialakítását az üllő szarván vagy a hajtogató üllőbetéten végzik (c). A csiga hajlítása: Kisszámú több menetű csiga kézi hajlítását a sa­tuba fogott hajtogatóvilla alsó és a kézzel tartott felső részével végezzük. Közben a hajlítás helyessé­gét a rajzra helyezve ellenőrizzük. Az esetleges oldal­irányú eltorzulást mindkét oldali kisebb ütésekkel az egyengetőlapon egyengetjük, ügyelve arra, hogy a csiga kevéssé nyíljon ki. A visszaigazítást hajlító­villákkal végezzük. 13 mm átmérőig hidegen, e fe­lett pedig jó vörösmelegen megy végbe a hajlítás. Nagyobb számú csiga készítése esetén hajlító­mintát használunk. A hajlítóminta laposvasból ké­szül, amelynek szelvénye hidegen való hajlítás ese­tén 100%-kal, melegen való hajlításnál kb. 50%-kal vastagabb, mint a hajlítandó rúdvas szelvénye, szé­lessége pedig legalább 10... 15 mm-rel nagyobb, mint a hajlítandó elem szélessége. A hajlítóminta torzulásmentességét sugárirányú merevítő kötések­kel, kisebb csigák készítése esetén pedig egy alap­lemezre való rögzítéssel biztosítjuk. A hajlítómin­ták készítésekor ügyelni kell, hogy a villával való mintára húzást mindig a dolgozó felé végezzük. A hajlítómintát csupán a csigavég fentiekben ismer­tetett kialakítása után használhatjuk. Meleg hajlítás esetén a vörösen izzó hajlítandó darabot a hajlítóminta hegyébe akasztjuk. A csiga szárát bal kézzel, a hajlítóvillát pedig jobb kézzel tartjuk, és fokozatos, apró mozdulatokkal a fölmele­gített részt bal kézzel a hajlítómintára hajtjuk, míg a jobb kézben tartott villa segítségével a törésmentes, pontos és egyenletes ráfekvést segítjük elő. A több menetű, tehát hosszabb csiga hajlítását a további melegítés miatt részletekben végezzük. A csiga egyengetését simító kalapács felhasználásával ráverés útján végezzük. A szétnyílást, illetve elhú­zást a hajlítómintára húzva villával igazítjuk ki. 115 166. ábra. Gombos csiga 165. ábra. Gombos csiga nyújtott nyakkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom