Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)

IV. Megmunkálás

művészi kialakításában van szerepe. Bronzkapukon, vasajtó- és ládavereteken a kalapálás minősége változik, mindegyiknél azonban szabályosan egymás mellé vert ütésekkel képezzük ki. A kívánt formákat (hosszúkás, kerek, ovális, négyszögletű vagy kagylós) speciális eszközök használatával érjük el. A munkadarab rendeltetése és nagysága meghatározza a kalapálás módozatait. Például az ajtó lábazati lemezének borításait általában durva kalapálással képezzük ki. Kisebb használati tárgyakat, hamutálcákat, virágvázákat már finomabban munkáljunk meg, mindig ügyelve a felület textúrájának egyöntetűségére és foltmentességére.

A korai idők rusztikus megoldásai után a reneszánsz végén a kereskedelmi formák (hengerelt rúd és lemez) ürességét a különböző vésések és leütések oldják fel. A barokk stílus a kalapálást erezésekkel vegyíti, változó vonalvastagságokkal. A klasszicizmus alkalmazkodik a kereskedelmi formákhoz, teljesen szakít a szabad megoldásokkal, geometrikus beállítottságánál fogva a vonalak simasága és tisztasága uralkodó marad.

2. Cizellálás

A cizellálás a fémek finomabb megmunkálása, vésése. Ehhez az eljáráshoz nagyon finom és aprólékos szerszámokra van szükség, köztük nem ritkák a 3. . . 4 mm vastagságúak. Egy tökéletes készlet kb. 250. . . 300 szerszámból áll, amelyek némelyike tűhegy vékonyságú.

A megmunkálás tárgyai általában öntött szobrok, díszek, szegélylécek, keretek, hamutálcák stb. A ci-107