Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

Előszó

ELŐSZÓ

A felszabadulást követő évek egyik jelentős eredménye vitathatatlanul a kutatóintézetek hálózatának kiépítése volt. A második világháború előtt önálló kutatóintézet Magyarországon nem volt, s a gyárak többsége külföldi találmányok, rajzok, technológiák alapján dolgozott, amit annál is inkább megtehették — sőt kellett, hogy megtegyenek —, mert kapcsolataik a nagy külföldi konszernekkel, vállalatokkal olyan jellegű volt, hogy önálló kutatás nem is nagyon alakulhatott ki. Jelentősebb kutatóbázis csak a nemzetközi tekintélynek örvendő Egyesült Izzóban volt szükségszerűen folyt kutatómunka a nagyobb gyógyszergyárakban és a minőségellenőrzéssel kapcsolatosan felfedezhetők az élelmiszeripari kutatás nyomai is. Ezenkívül az egyetemi tanszékeken is folyt kutatómunka, ez azonban már a tanszékek lehetőségeinek korlátozottsága miatt sem vehette fel a versenyt a külföldi hasonló célú intézetekkel és laboratóriumokkal.

Amikor tehát megkezdődött a kutatóintézeti hálózat kiépítése az iparban, lényegében az alapokból kellett kiindulni. Ez természetesen rengeteg nehézséget okozott. A hagyományok hiánya miatt képzett kutatógárda nem volt, s szerencsésnek volt mondható az az intézet, ahol legalább két-hároiu tapasztalt szakember dolgozott. Nem voltak megfelelő épületek, berendezések és műszerek sem, és ezeknek egyszerre való felépítése, ill. beszerzése meghaladta a háborúban rengeteg kárt szenvedett népgazdaság erejét. Ezért az új intézetek kénytelenek voltak átmeneti megoldások tömegével megelégedni, és sokszor valóban csodálatraméltó leleményességgel lettek úrrá a nehézségeken. Az ötvenes évek elején minden nehézséget legyűrve mégis egymás után alakultak a különböző intézetek úgy, hogy ma már a magyar ipar megfelelő kutatóbázissal rendelkezik.

E kutatóintézetek megszervezése természetesen igen nagy áldozatot követelt a magyar állam részéről is. 1963-ban pl. a költségvetés 1 milliárd forintot irányzott elő kutatásokra, ezenkívül mintegy két és félmilliárd forintot tett ki az ipar műszaki fejlesztési alapja, amelyet jórészt szintén kutatásra és fejlesztésre fordítottak. A kutatásra szánt összegek nagyobb részét az ipar kapja, ill. olyan alaptudományokat kutató akadémiai intézetek, amelyek eredményeit elsősorban az ipar hasznosítja. Könyvünkben most az ilyen típusú akadémiai intézetek, valamint az ipari kutatóintézetek eredményeit szeretnénk megmutatni, természetesen az elmúlt 20 év távlatában. Ez annyit jelent, hogy néhány olyan sikert is leírunk, amely ma már talán túlhaladott, de amely megszületése idejében nemzetközileg elismert eredménynek számít.

Könyvünk — terjedelme ellenére — távolról sem öleli fel az ipari kutatásban elért összes eredményeket. A könyvben található 42 intézettel önmagában sem merítettük ki az összes kutatóintézeteket, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tartozó jelentős intézetek közül nem foglalkozunk például a Műszaki

5