Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Magyar Tudományos Akadémia intézetei

30 km körüli magasságokban a primer kozmikus sugárzás hatásának kitett lemezek­ben előforduló ún. „jet”-eken a többszörös mezonképződéssel összefüggő kérdéseket tanulmányozták. A 1010 eV tartományba eső nukleon—nukleon és nukleon—mag kölcsönhatá­sok vizsgálatára 1955—1958 között nagyméretű ún. áthatoló záporvizsgáló GM-csö­­ves berendezés épült, amelynek segítségével többek között a neutron—proton rugal­matlan kölcsönhatás hatáskeresztmetszetét mérték meg 3 • 1010 eV körüli energián (Fenyves Ervin, Bozöki György, Gombosi Éva). A kiterjedt légizáporokat és az áthatoló záporokat két, külön e célra épített különálló faépületben vizsgálják. Mindkét épület tetőzete és oldalfalai könnyű anyagból készültek, hogy a rajtuk áthatoló kozmikus sugárzás összetételét ne vál­toztassák meg lényegesen. A Geiger—Müller-csöves vizsgálatok (tehát a kiterjedt légizápor és az áthatoló zápor kutatások) területén az utóbbi időben gyümölcsöző együttműködés indult meg a Bolgár Tudományos Akadémia Fizikai Intézetével. 1960-ban készült el a bulgáriai Ilii a helységben, a Muszala-csúcson, 2930 m tengerszint feletti magasság­ban a Bolgár Tudományos Akadémia kozmikus sugárzási megfigyelőállomása. Az azóta eltelt rövid idő alatt is több figyelemre méltó eredményt szolgáltattak az ott végzett kiterjedt légi- és áthatoló zápor mérések. A számlálócsöves mérésekhez szükséges GM-csöveket a Laboratórium GM-cső gyártó csoportja állítja elő, a Laboratórium munkatársai által kidolgozott technoló­gia alapján. 1963. május 1-ig több mint 12 000 számlálócsövet gyártott a csoport, nem egy ízben más intézetek, sőt a külföld számára is. Amikor 1955-ben Dubnában megalakult az Egyesített Atomkutató Intézet, ill. amikor ott 1957-ben üzembe helyezték a 10 GeV-os protonszinkrofazotront, új lehetőségei nyíltak a Kozmikus Sugárzási Laboratóriumnak is, mivel lehetővé vált az 1—10 GeV-os energiatartomány kutatása gyorsított részecskékkel. Persze az, hogy Dubnában a magyar kutatók együtt dolgozhattak a többi szocialista ország hasonló témákkal foglalkozó kutatóival, más tekintetben is hasznos az Intézet munkatársai számára, hiszen megismerhetik a baráti országokban elért eredményeket, munkamódszereket, kicserélhetik tapasztalataikat, s mindezen túlmenően megnyílt a szocialista országok közötti szervezett együttműködés, lehetősége. A gyorsított részecskék vizsgálatával kapcsolatban elért tudományos eredmé­nyeket az Intézet munkatársai á következőkben foglalták össze: A dubnai szinkrofazotronnal besugárzott emulziós lemezek kiértékelése útján a laboratórium munkatársai megállapították, hogy a 9 GeV körüli nukleon—mag kölcsönhatások esetén az ún. kaszkád-modell jobban írja le a kísérletek eredményeit, mint az ún. alagút-modell; 7 GeV-os pionok és protonok ütközésének vizsgálatából a nukleontörzs méreteire tudtak következtetni. A pion—proton inelasztikus ütközé­sek vizsgálata során megállapították, hogy az egy-pion keltési folyamatok a be­érkező pionnak egy, a nukleon pion-felhőjében levő virtuális pionon való diffrakciós szóródásával értelmezhetők. A nagy energiájú pion—proton elasztikus szóródás vizsgálata pedig arra az eredményre vezetett, hogy a differenciális hatáskereszt­metszet exponenciálisan csökken a négyes impulzusátvitel négyzetével és jó egyezést mutat a j?ey</e-pólusok elmélete alapján várható függvénnyel. (Fenyves Ervin, Domokos Gábor, Frenkel Andor). A buborékkamra-felvételek kiértékelése ismét újabb jelentős technikai fejlesz­tést tett szükségessé: a nagyszámú (több tízezer) felvétel átvizsgálása és a rajtuk végzett mérések csakis félautomata, vagy teljesen automatizált berendezésekkel végezhetők el ésszerű időn belül. A Kozmikus Sugárzási Laboratórium munkatársai 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom