Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
Igyekezett az Intézet megállapítani az ortotróp lemezes hídpályával készülő hidak — pl. az Erzsébet-híd — legmegfelelőbb aszfaltburkolatát. A kísérletek során azt tapasztalták, bogy a korrózióvédelmet a bittunenkenéstoi függetlenül, jó minőségű minimumai vagy egy éb védőréteggel (pl. fémszórással) kell megoldani, és meg kell várni ennek teljes megszáradását. Pl. a min muriban levő lenolaj kence a föléje kent forró bitumenben feloldódhat és hatása csökkenhet. A ragasztó bitumen kenések vastagságának 0.5—1.0 mm között kell maradnia, az 1,0 ram-t, vagyis az 1 kg m2 mennyiséget nem lépheti túl, mert ez az öntöttaszfaltra káros hatású. Az alumínium fólia fontos szerepe — amellett, hogy vízzáró szigetelőréteget képez — az, hogy az alája kent ugyancsak szigetelő hatású hitűmen réteget a forrón elterített öntöttaszfalt nem szívja fel. Ahol nincs fólia, ott a bitumen szigetelés nem képes szerepét betölteni, mert felszívódik az öntött aszfaltban. A szigetelő bitumen minősége EB-50 jelű útibitumen. ami jó kötést biztosított. A híd felülete azonban vízszintes, ezenkívül a dömperkerekek simán gördülnek át az aszfalt felületén anélkül, hogy abban számottevő vízszintes irányú deformációs feszültséget támaszthatnának, ill. csúsztató. fékező erőt adnának át. Ez okoknál fogva az TJB-50 jelű bitumen szerepe csak fenntartással értékelhető ki. s feltételezhető, hogy az egyébként megfolyásra hajlamos jellege miatt 2.5—3.5 -os lejtésű hídon csúszóréteget képezhet. (Itt figyelembe lehet venni még az acéllemezek gyorsabb felmelegedését is. A minőség javítását célzó kutatások során az Intézet munkatársai tapadást javító szereket próbáltak ki hígított bitumen kötőanyaggal készülő aszfaltutakon. A tapadást biztosító anyagot sikerült megtalálni és be is vezették. A tapadást javító szer a hígított bitumenek eredményesebb felhasználását teszi lehetővé. E kutatási csoportba tartozott az aszfaltzúzalék megfelelő voltának vizsgálata. Megállapították, hogy a zúzottkövek és zúzalékok megfelelő volta útépítési és -fenntartási szempontból a következő vizsgálatokkal dönthető el: szemcseeloszlás (tisztaság, agyag- és iszaptartalom); kopószilárdság Los Angeles-i gépen, vagy kopószilárdság Deval-dobban: szemcsealak-vizsgálat, Stübel-féle ütőszilái'dság. Az utóbbi vizsgálatot azért javasolták egyelőre meghagyni, mert két zúzalék termékszabvány ennek a vizsgálatnak értékhatárait még előírja. Szükség esetén technológiai szempontból megvizsgálandó a tapadóképesség, a savoldhatóság, a térfogatsúly, a halmazsúly stb. Vizsgálta az Intézet azt is, hogy a cementbeton burkolatok hézagainak, valamint a villamos vasúti sínszál és a kőburkolat közti hézagok kitöltésére milyen bitumenes anyag lenne a legalkalmasabb. Megállapították, hogy a minőség szempontjából a kőliszt mennviségének csökkentése előnyös, és ez nincs aránvban az anyag ni3- arányának növekedésével. A hczagkiöntési célra megfelelő lágyuláspontú bitumen ára azonos a 70 mészkőhszt-tartalmú hézagkiöntő habarcsléével, de minőségileg messze felülmúlja azt. ezért használata gazdaságosabb. A gumibitumenek valamivel magasabb áruk ellenére, jobb tulajdonságaik miatt javasolhatók Égj- másik vizsgálat az útépítési bitumenek, a giunibittunenek, a hígított bitumenek és útikátrányok jellemzőit vizsgálta. Az Intézet a vizsgálatok alapján kezdeményezte, hogy a hígított bitumenek kiindulási bitumenének lágyuláspontját a gyártó vállalat emelje fel. Ennek célja a visszamaradó bitumen kötőerejének növelése volt, továbbá hogy a felületi bevonások az itatott aszfaltmakadám burkolatok felülete kevésbé izzadjon fel. Ez megtörtént és a lepárlás utáni bitumen lágyuláspontja átlagban: 4:3—44 CD volt. Ennek az intézkedésnek egyik eredménye a dukti Utasért ékek növekedése, a másik pedig a jobb tapadásértékek. Meg kell állapítani, hogy az egyes tulajdonságjellemző értékek között a szórás — az 1960-as évhez képest — kisebbedéit, ami szőkébb, szorosabb gyártási 26* 403
