Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézetei
tény, hogy a teherbíró képesség évszakonként változik, másrészt az is beigazolódott — ami hazánkban ugyancsak régebben is tudott dolog volt —, hogy az útpályákat nem szabad egészen a rugalmas alakváltozás határáig terhelni, hanem a forgalmi sűrűséggel fordított arányban annak csak egy részéig (40—80%) szabad terhelést adni. így az útpálya élettartamát elsősorban a kopás szabja meg. Az e tárgykörbe vágó kutatások közül említést érdemel még a betonburkolatra helyezett aszfaltrétegek elrepedésének vizsgálata, amelynek során a leghatásosabb és legolcsóbb megoldást keresték az átrepedések hatásos megelőzésére. A kérdésben elért eredményeket használták fel az építési kivitelezési szabályzat elkészítésekor is. Vizsgálták a különleges betonok felhasználási lehetőségét is az út- és hídépítésben. Ez a kutatás sajtolható, injektálható cementhabarcsok, apró szemcséjű adalékkal készített betonok előállítását eredményezte gazdaságos cementadagolással. Folyamatosan tanulmányozza az Intézet a burkolatméretezési problémákat is, s ezekről időről-időre közleményeket ad ki. Az Útügyi Kutatóintézet kutatási körében tartozik az útépítési anyagok vizsgálata is. Ennek során a többi között a helyi anyagok felhasználási lehetőségeit is megvizsgálták. Az útépítő ipar önköltségének és a vasúti teherszállítás túlterheltségének csökkentése céljából ui. az útpályaszerkezetek alsó rétegeit sok esetben helyi anyagokból — amint már említettük —, többnyire a helyi talaj stabilizálásával gazdaságos építeni. A forgalmi és éghajlati viszonyok — a közforgalmú utakon — legtöbbször szükségessé teszik a talajstabilizáció lefedését ellenállóbb aszfaltréteggel. Nagyobb forgalom esetén a talajstabilizációra további pályaszerkezeti rétegeket kell helyezni. Ezekhez helyi kavics vagy mészkő is felhasználható. A helyi anyagok felhasználása azonban csak ott engedélyezhető, ahol azok a műszaki és gazdaságossági igényeket egyidejűleg kielégítik. A felsorolt előnyök biztosítására megfelelő tervezői normákat kell kialakítani, valamint laboratóriumi kapacitást kell biztosítani arra, hogy a tervezők megvizsgálhassák a helyi anyagok útépítési felhasználásának gazdaságosságát és ahol előnyös, elkészíthessék a helyi anyagok felhasználásának (a talajstabilizáció) organizációs tervét és technológiáját; fel kell mérni hogy 15—20 év alatt az egyes talajstabilizálási eljárások alkalmazása — a helyi talajvizsgálatoktól függően — évenként milyen hosszúságban válhat szükségessé; ki kell alakítani megfelelő számú és kapacitású, cementes, bitumenes és mechanikai stabilizáció építésére alkalmas korszerű gépláncot; a gépláncok gazdaságos Iáhasználása érdekében vállalati talajstabilizáló részlegeket kell szervezni, és ezeket minden évben ugyanolyan jellegű talajstabilizálási munkák kivitelezésével foglalkoztatni; a stabilizált alapot a főburkolatnál szélesebbre kell építeni. Megvizsgálandó milyen adottságok esetén előnyösebb a süllyesztett szegély helyett megfelelő padburkolat készítése; gondoskodni kell a szakember-utánpótlásról és a megfelelő szakmai továbbképzésről; meg kell szervezni a kivitelezés minőségének rendszeres ellenőrzését. Az útépítési anyagokkal kapcsolatos vizsgálatok keretében sor került a mésszel, pernyével, szulfitszennylúggal és egyéb ipari melléktermékekkel való stabilizációs kísérletekre is. Ennek során megfelelő szakaszok készültek, s kidolgozták a vizsgálati módszereket is. Hasonlóképpen megfigyelték a hazai kohó- és martinsalak felhasználásának lehetőségeit az útépítésekhez, az aszfaltozásokhoz, valamint az útalap- és útbeton-készítéshez. Az Intézet kutatási köre kiterjed az útépítés és -fenntartás gépesítésére is. E munka során vizsgálták a gépesítést megelőzően szükséges intézkedéseket, a gépesítés lehetőségeit és gazdaságosságát. A kutatás célja az volt, hogy feltárják az útőri, 400
