Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
hatásának tanulmányozására (talaj, trágyázás, öntözés, talaj megmunkálás stb. hatása a termés mennyiségére és minőségére). A korai palántanevelés és -kiültetés javított technikájának kidolgozásával (1953—55) és megfelelő fajták termesztésével sikerült a paradicsom feldolgozási idényt 2—3 héttel előbbre hozni. Közgazdasági kérdésekkel az Intézet lényegében csak 1962 óta foglalkozik, azóta is sok értékes eredményt ért el. A konzervipar igen nagy arányú fejlesztése új konzervgyárak létesítését, ill. a meglevők bővítését, korszerűsítését teszi szükségessé. Az Intézet nagyobb tanulmányban tárta fel a telepítéssel kapcsolatos problémákat (Bulla L.J, kereste a megoldási lehetőségeket, s rámutatott arra, hogy az ország melyik részében lenne indokolt új konzervgyár létesítése, ill. hol találhatók a fejlesztéshez a legjobb adottságok. Ezenkívül tanulmánytervet készítettek (Szenes E.-né) tranzitraktár létesítésére, foglalkoztak az optimális üzemnagyság meghatározásával, részt vettek a konzervipar gépkataszterének elkészítésében és gépkapacitásának megállapításában. A Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet most ismertetett eredményei közül az ipar nagyon sokat igen rövid határidőn belül realizált is. így elkészült az új lecsógyártási és zöldborsókonzerv-gyártó vonal és technológia, bevezették az Intézetben kidolgozott új gyártmányokat, új technológiát (Török Sz., Helfgott V.). Egy-egy kutatási eredmény gyakorlatba vétele nagyon jelentékeny népgazdasági haszonnal járt. A közvetlen kiszerelés bevezetése a befőttgyártásban 2000 vagon befőtt esetén 15,1 milüó forint megtakarítást jelent anyagban és bérben. A paradicsomsűrítő berendezések korszerűsítése 10 millió forintos beruházási megtakarítást eredményezett, mivel a sűrítőbe táplált ló hőmérsékletének emelésével a berendezés kapacitása mintegy 10—-15%-kal volt növelhető. Hasonló nagyságrendű megtakarítást fog eredményezni a diffúziós gyümölcslényerő eljárás. Az előbbiekben persze csak a legfontosabb eljárásokat ismertettük, általában megállapítható azonban, hogy az Intézet sikerrel vezette be kutatási eredményeit. Említsük meg talán azt is, hogy az Intézet munkatársainak jelentékeny szakirodalmi munkássága volt. 1950-től 1963 közepéig 360 szakdolgozatot és közleményt jelentettek meg, részt vettek különböző szak- és tankönyvek írásában. Ezek közül kiemelkedő a „Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet Évkönyve” (1951—52), a „Pektinkutatások újabb eredményei” (1950—52, szerkesztette: Dr. Kardos Ernő), végül a Műszaki Könyvkiadó adott ki két fontos könyvet: 1962-ben a Dr. Kardos Ernő szerkesztette „Gyümölcs- és zöldséglévek, üdítőitalok” c. könyv és 1963-ban Dr. Kardos—Dr. Gyönös—Szenesné szerkesztésében a Konzervipari Zsebkönyv jelent meg. Reméljük az elmondottak képet adnak arról a munkáról, amely a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézetben folyik. E munka nagymértékben segített abban, hogy egy jelentős tradíciójú iparágunk helyt álljon a nemzetközi versenyben, hogy a magyar konzervipari termékek továbbra is megőrizzék hírnevüket a világpiacon. KÖZPONTI ÉLELMISZERIPARI KUTATÓINTÉZET Vitathatatlanul áz élelmiszeripari kutatásnak van hazánkban a legnagyobb múltja. A legtöbb iparágban ui. kutatási munka csak a felszabadulás után, ill. az 50-es évek elején indult meg, az élelmiszeriparban viszont már a múlt század végén is találkozunk szervezett ipari kutatással. Az Országos Kémiai Intézet 1881-ben alakult meg, s nevével ellentétben elsősorban az élelmiszer-hamisítások felderítése és ellen326
