Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
i érték—pontnagyság-viszony tetszőleges beállítására is, ennek eredményeként jelentősen csökkenthető a pontméret változtatására végzett ún. retusmunka ideje. A kontaktraszterek (magyarul: érintőrácsok) gyártására is a Laboratórium rendezkedett be. Ugyancsak a Laboratórium dolgozta ki és vezette be a nyomdaiparban a szitanyomást. Sok olyan sokszorosítási feladat van ugyanis, amely nem oldható meg a megszokott nyomdai eljárásokkal. így előadódhat, hogy görbült felületekre kell nyomni, vagy vastag festékréteget kell előállítani (a szokásos nyomóeljárások festékrétege 3—10 tan), vagy pedig merev lapokra pl. üvegre vagy vastag fémlemezre kell nyomni. A Laboratórium által bevezetett eljárás hasonló a textilipari filmnyomáshoz, de annál finomabb rajzok előállítására alkalmas, és a festék kötőanyaga széles körben változtatható. A nyomdaiparban felállított üzemen kívül az eljárást bevezették az üveg rádióskálák, óralapok, hűtőkígyók és nyomtatott áramkörök stb. nyomására is. Végül említsük meg a Laboratórium által konstruált több-fejes villanólámpát. A nyomandó képek fényképezése során sok problémát okoznak a megvilágító fényforrások (ívlámpa, izzó, fénycső stb.). Ezek a fényforrások rossz hatásfokúak, fényintenzitásuk és színhőmérsékletük a hálózati feszültség ingadozásával erősen változik. Ennek kiküszöbölésére építették Nyíri Ferenc vezetésével a több-fejes villanólámpát, ahol függetlenül a feszültségingadozásoktól, pontosan adagolható a megvilágító fénymennyiség, jó hatásfokkal és azonos színösszetételben. Ami a jelenleg folyó munkákat illeti, azok sokban hasonlítanak az eddigiekhez, A Laboratórium legfontosabb feladata a különböző nyomóforma-készítési problémák megoldása. Tekintsük át a most folyó munkákat. A több elemből álló szedett nyomóformák súlya és kezelhetősége problémát jelent a tényleges nyomtatáskor. Ilyen formákat csak sík lapokon lehet elhelyezni, amelyeket előre-hátra kell mozgatni a nyomtatás során. Ez a gépsebesség erős korlátozását jelenti, összehasonlítva a hajlított — tehát hengeren elhelyezhető—-nyomóformákkal. Magasnyomáshoz hengeres formák fémöntéssel vagy fémmaratással állíthatók elő. A fémlemezből kimart nyomóformák költségesek. A műanyagipar fejlődése viszont egyre bővebb lehetőségeket nyújt a. fémek minőségben és árban megfelelőbb pótlására. Ebből kiindulva a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársaival együttműködve a Laboratórium fényérzékeny műanyagból oldással előállított kliséken dolgozik. Az eddigi eredmények biztatóak. A már bevezetett témák között említettük az új típusú offset alaplemez és a negatív működésű lemez sikeres előállítását és ipari bevezetését, a problémakör következő lépése a pozitív filmek másolására alkalmas fényérzékeny réteg kidolgozása. Az eddig használatos technika bizonytalan eredményt ad. A nyomólemezről ezért sokszor tartalék lemezt is kell készíteni, és gyakori az árnyalat-visszaadási hiba miatt megismételt lemez. A most munkában levő fényérzékeny anyag a műanyag- és szerves kémia utóbbi időben elért eredményeit használja fel. Előnyei: tárolhatóság (nincs sötétcserzés), kiváló részlet- és árnyalat-visszaadás. Hogy mennyi nyomást bír, az még nem tisztázott, de élettartama eléri a jelenlegi technikával előállított lemezekét, elkészítési ideje pedig 50 perc/lemez helyett 15—20 perc/lemez. A jelenleg folyó munkák közé tartozik az árnyalat ja vitás is. A nyomdaipar szövegek és képek sokszorosításával foglalkozik. A képek rendszerint fényképszerűek, és amint a kontaktraszter témával kapcsolatban leírtuk, különböző nagyságú elemekből — kis pontokból —- állnak. Ezért az ipar egyik fő problémája, hogy a pontok nagysága és az ezzel összefüggő árnyalat hogyan alakul a fényképészeti, másolási és nyomási műveletek során. Az árnyalattorzulások javítására sok kézi munkát fordítanak, ezért gazdasági szempontból is lényeges a kérdés alapos tanulmányozása 290
