Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
iparunk ez irányú felkészültsége, másrészt néhány fizikai meggondolás, végül pedig az a maximális súlyhatár, amely mellett a berendezés a jelenlegi' kutatóépületben még nagyobb födémerősítési munkák elvégzése nélkül elhelyezhető. Végül is a 750 mm munkaátmérőjű berendezés külső átmérője 1820 mm lett, súlya pedig mintegy 3000 kp. A magspektroszkópiai csoportban /3-spektrumanalízis alapján sikerült megtalálni a legkisebb, a kutatók szerint 215A15 keV-os maximábs energiájú ^-csoportot a Nd147 bomlásába, amelynek léte Hans és munkatársainak 1955-ben végzett ßspektroszkópiai méréseiből következett. Továbbá ß — y-koincidencia-spektrometria mérésekkel 815 ± 10 keV-osnak mérték a legnagyobb energiájú csoport végponti energiáját. Ugyanezzel a módszerrel megtalálták a 365 i 15 keV és 529 E 29 keV maximális energiájú belső csoportokat. Az 529 keV-os csoportok jelenléte igen határozottan kimutatható, energiaértéke meglehetősen bizonytalan. A hibaértékek, amelyek általában becslés eredményei, elég nagyok. Ennek ellenére a mérési eredmények — pontosabban az 532, ill. 526 keV végenergiájú spektrum alakja — megengedik azt a következtetést, hogy ennek a csoportnak az esetében egy ax faktorral kiegyenesíthető, azaz egy egyértelműen első rendben tiltott átmenetről van szó, ahol AI = 2, An — —1. Ez a feltevés következne az eddig erre az átmenetre vonatkozóan publikált lg fT értékekből, amelyek az első rendben egyértelműen tiltott átmenetekre jellemző 7,3—10,1 tartományba esnek. Szóljunk néhány szót az Intézetben kidolgozott 15 csatornás időanalizátorról is. Valamely radioaktív izotóp felezési ideje meghatározható, ha egymást követő egyenlő időközökben megmérjük a sugárforrás intenzitását, és ennek csökkenéséből következtetünk a felezési időre. Számlálócsővel való észlelés esetén az intenzitáscsökkenés a beütések számának csökkenésével arányos. (A legáltalánosabb esetben az egyes időközökben érkező jeleket különálló számlálókkal számolják meg. Ebben az esetben annyi számlálóra van szükség, ahány időközben — csatornában — mérnek. A szükséges számlálók számát csökkenteni lehet. (A kérdéses radioaktív preparátum felezési idejét meghatározhatják pl. oly módon, hogy a számlálócsőről érkező jeleket memóriaegységben elraktározzák, és csak az észlelés végén határozzák meg az egyes időközökbe — csatornákba — jutott jelek számát. Memóriaegységnek magnetofonszalagot használnak. A magnetofonszalag a legolcsóbb memóriaelem. A tekercsek cserélhetősége folytán a szalagos memória tárolóképessége végtelen nagy. A mérés végén a szalagon tárolt információt nem kell törölni, a szalag elraktározható és a rajta tárolt mérési eredmény későbbi időpontban újból felhasználható. A szalagos memória előnye még, hogy viszonylag egyszerű elektronikát igényel. Hátránya azonban, hogy kiolvasásakor hosszú a várakozási idő. A mérés folyamán kétféle információt kell elraktározni: egyrészt rögzíteni kell a detektorból nyert beütéseket, másrészt át kell vinni a szalagra az időmérőjeleket. Az időmérőjelek feladata az egyes csatornák helyének meghatározása. Kiolvasáskor az időmérőjelek segítségével tájékozódnak a szalagon. A kétféle információ egy időben, egymástól független elraktározását úgy oldják meg, hogy a magnetofonszalag félszélességét használják fel egyrészt a mérésre, másrészt az idő meghatározásra. Egy teljes mérés két különálló részre bontható: a mérési eredmények összegyűjtése és elraktározása, röviden felvétel; a mérési eredmények kiolvasása, vagyis lejátszása. 26
