Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
a természetes pusztító erők hatására évenként milyen mértékű tőzegcsökkenésre lehet számítani. Tőzegvagyonunk fokozottabb kihasználása szükségessé tette, hogy korszerű termeléstechnológiai módszereket alkalmazzunk. Az Intézet kidolgozta a gépesített marásos termelés hazai technológiáját. Idekapcsolódnak azok a kutatások is, amelyeket a tárolt tőzeg öngyulladásának, ill. az öngyulladás elkerülésének vizsgálatával kapcsolatosan végzett. Az Intézet évek óta foglalkozik azzal, hogy a trágyázásra használt tőzegféleségek és az iparág trágyatermékeinek hatásfokát megállapítsa. E munkák során laboratóriumi és korszerű szabadföldi kísérleteket végeznek. A téma megoldása az országos távlati tudományos kutatási terv keretébe tartozik. Az Intézet a téma megoldása útján tájékoztató adatokat kap annak megítéléséhez, hogy milyen trágyaféleségek előállítása célszerű, milyen irányban kell a minőséget javítani, milyen a trágyafélék termelésének és használatának népgazdasági megtérülése. Mindezeken kívül ez a munka lehetőséget ad arra, hogy a felhasználók a trágyák hatékonyságáról és legcélszerűbb alkalmazási módjáról tájékoztatást kaphassanak. A téma eredményeit fel is használja az ipar. Több éven át foglalkozott az Intézet a palántanevelő tápkockák legmegfelelőbb összetételének és előállítási módjának kutatásával is. A szervestrágya-iparág feladata, hogy a trágyaféléket minél hatásosabb formában juttassa a mezőgazdaságnak. Az Intézet kutatásai azt mutatják, hogy a tápkockák használatának széles körű elterjesztésével az iparág hatásosabb formában értékesítheti trágyaféléit, kertészeteink termelését pedig ezáltal jelentősen lehet növelni. Az Intézet kutatásai alapján a szervestrágya-iparág vállalatai hozzáfogtak a tápkockák iparszerű gyártásának kifejlesztéséhez, és már az elmúlt években többmillió tápkockát bocsátottak a kertészek rendelkezésére. 1959 óta az Intézet laboratóriumi és modellkísérletek útján vizsgálta, hogy a települési és ipari hulladékanyagokat célszerű-e biogázosítás útján ártalmatlanítani és trágyává feldolgozni. Az Intézet a laboratóriumi és modellkísérleteket befejezte, ezek eredményei alapján szó van egy kisebb biogáz-próbaüzem felállításáról. A félüzemi kísérletek tapasztalatai alapján állapítják majd meg, hogy az ijDari szerves trágyákat előállító vállalatok létesítsenek-e nagyobb biogázüzemeket. Az Intézet idevonatkozó kutatásai iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A tőzeg- és szervestrágya-termeléssel kapcsolatos feladatok mellett ebben az időszakban az Intézet a nádgazdálkodással és a tanácsi építőanyagipar néhány üzemgazdasági problémájával foglalkozott. A nádgazdálkodásra vonatkozó kutatás azért volt jelentős, mert ezzel a problémával korábban tudományos igénnyel nem foglalkoztak, és a nádgazdálkodás meglehetősen elmaradott módszerrel folyt. E kutatásokkal párhuzamosan tanulmányozták a vízinövények cellulózipari hasznosításának lehetőségeit és műszaki, gazdasági ajánlásokat dolgoztak ki a nád fahelyettesítő anyagként való hasznosítására. Az 1960-as évtől kezdve az Intézet munkájában egyre nagyobb teret kaptak a tanácsi ipar egyéb ágai is. Ekkor került sor több vasipari üzem és gyártmány részletes vizsgálatára, ilyen üzemek beruházási terveinek előzetes bírálatára, gyártástechnológiák korszerűsítésére irányuló javaslatokra. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki az Intézet közgadasági tevékenysége is. Az Intézet központi műszaki fejlesztési feladatkörének ellátásához járult hozzá azáltal is, hogy a kiadott kutatási rész-, ill. zárójelentéseken kívül az egyes iparágakat érintő legfontosabb kérdésekről a Helyiipari Szemlében mintegy 70 közleményt és 1300 szakreferátumot tett közzé. 286
