Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
A tanácsi könnyűipar sokrétű termelési profilja, az irányító szervek decentralizáltsága s e vállalatok sajátos jellege egy, a többi kutatóintézettől többé-kevésbé elütő kutatási szervezet kialakítását tette szükségessé. Maga az Intézet 1952-ben alakult, de 1961-ben jelentékeny, tevékenységét és célkitűzéseit nagymértékben érintő változáson ment keresztül. Ezért az Intézet munkáját e két korszaknak megfelelően tárgyaljuk mi is. A helyiipar laboratóriuma tehát, amint mondottuk, 1952-ben alakult meg. Ez a helyiipar gyártmányainak vizsgálatával, gyártmányfejlesztési javaslatok megtételével, új gyártmányok mintadarabjainak elkészítésével foglalkozott. Javaslatai a helyi hulladék- és maradékanyag hasznosítását, általában a nagyiparban gazdaságosan nem gyártható közszükségleti és háztartási cikkek, import helyettesítő termékek előállítását célozták. Ez a laboratórium foglalkozott a helyiipari újítások bírálatával, és szorgalmazta alkalmazásba vételüket. Már kezdetben is az Intézet volt a gazdája a tanácsi iparban folytatandó műszaki propagandának és tájékoztatásnak. A laboratórium vas- és faipari csoportja gazdálkodás alá vont anyagok helyettesítésére dolgozott ki eljárásokat; a textil- és bőripari csoport pedig a hulladék- és maradékanyag hasznosítására. A játéktervező csoport új játékok tervezésével és azok modelljeinek elkészítésével foglalkozott. Az üzemi technológiák kidolgozásában és korszerűsítésében ugyancsak az Intézet segítette a termelővállalatokat. Az 1954—56-ig terjedő időszakban — a tanácsi ipar számára akkor új területen — a tőzeg- és a szervestrágyaiparban volt nagyobb arányú fejlesztés és üzemszervező tevékenység. Ezek az üzemek 1949 és 1955 között alakultak, s mivel sok megoldandó problémájuk világviszonylatban is megoldatlan volt, az Intézetre hárult a feladat, hogy a megfelelő technológiákat kidolgozza és bevezesse, továbbá, hogy a szakembereket kiképezze, a minőségi szinteket tisztázza. Ezért az Intézetet minden más feladatától mentesítették, és a tőzegvagyon feltárásának és feltérképezésének gazdájává tették. így azután minden erejével e kérdések megoldását kereste, neve is megváltozott, és mint ,.Tőzeg és Szervestrágya Biológiai Laboratórium” műkő lőtt tovább. 1957-től azonban már idetartozott a nádgazdálkodással összefüggő kutató- és fejlesztőtevékenység is, mivel elodázhatatlanná vált egyes nádgazdálkodási és termelési, ill. feldolgozási módszerek kidolgozása. Az átalakulások sora azonban nem fejeződött be. Amikor megszüntették az Újításokat Kivitelező Vállalatot és a Játéktervező Intézetet, a feladatok egy része ismét az Intézetre hárult, majd szervezetileg idecsatoltak egv építőanyagipari fejlesztési csoportot, amely a tanácsi durva- és finomkerámiai üzemek műszaki fejlesztésével foglalkozott. A második ötéves tervben a tanácsi ipar egyes ágazatai elé már azt a követelményt tűzték ki, hogy nemcsak kiegészítője legyen a nagyiparnak, hanem a termelés színvonala, gazdaságossága stb. tekintetében azt meg is közelítse. Mindez szükségessé tette, hogy ez az Intézet legyen a kutatás és a fejlesztés központi szerve a helyiipar mindazon ágaiban, amelyekben a helyi szervek kellő szakismerettel nem rendelkeznek. Az Intézet új feladatkört kapott a javító-szolgáltató tevékenységben, ezen belül elsősorban a textiltisztító iparban. Ezeken a teiáileteken az Intézet feladatává vált a műszaki és gazdasági kutatás, a műszaki fejlesztés, sőt a textiltisztítást illetően a minőségvizsgálat is. E tapasztalatok alapján 1961-re kialakultak azok a szempontok, amelyek az Intézet munkáját meghatározzák. Ezek szerint jelenleg az Intézet feladatkörébe tartozik a tanácsi ipar könnyűipari ágának termelő és szolgáltató tevékenységével kapcsolatban a műszaki fejlesztés elősegítése, a technológiákat kialakító, felül-284
