Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
főként a préselés optimális körülményeinek kikísérletezésére irányultak. Ezzel egy időben kísérletek folytak őrieményidomok előállítására és a forgácslapok felhasználására vonatkozóan is. A kísérleti üzem létesítése a kutatási feladatok kidolgozása szempontjából nagy jelentőségű intézkedés volt. A korábbi vizsgálatok ugyanis még laboratóriumi szinten folytak és a nagyobb mértékben jelentkező problémákat csak akkor ismerték meg az Intézet munkatársai. A félüzemi gyártás olyan kérdéseket vetett fel, amelyek laboratóriumi méretekben jelentéktelennek bizonyultak. Ez a munka különösen a préselési tényezők vizsgálatához nyújtott segítséget, mert üzemi körülményeknek megfelelő viszonyok között tanulmányozhatták a problémákat. 1954—1955-ben már világszerte tisztázódott az alapanyag kérdése, már kialakultak a megfelelő kötőanyagok, azonban a kötőanyag felhordásával és a lapok préselésével kapcsolatos tényezők vizsgálatára a kísérletek még nem kezdődtek el. A kísérleti üzem léte azzal a következménnyel jár, hogy a Faipari Kutatóintézet elsősorban a forgácslapgyártással kapcsolatos kutatással foglalkozik. Szükség lett volna hasonló kutatásokra a farost lemez gyártással kapcsolatban is, mivel azonban az ehhez szükséges kísérleti üzem Szegeden épült fel, nem tartozott az Intézet keretébe, és így ezek a kutatások lassanként elsorvadtak. Ezért 1956 óta az Intézet elsősorban a forgácslapgyártás és -felhasználás műszaki és gazdasági problémáit igyekezett tisztázni. E munkák közül ki kell emelni a préselési tényezők vizsgálatát. Ennek keretében foglalkoztak a forgácslap termelékenységét nagymértékben befolyásoló préselési folyamat szakszerű irányításával, s rámutattak a préselési idő csökkentésének lehetőségére. A kutatási munkával sikerült a forgácslapgyártásban alkalmazott kezdeti 30 perces préselési időt vékonyabb lapok esetén 6, vastagabbak esetén 12 percre csökkenteni, ami a prések kapacitásának kb. 300%-os növelését tette lehetővé. A munka alapvető jelentőségű volt a préselési tényezők, különösen a hőmérséklet, a nedvesség és a présidő hatásának tisztázása szempontjából. A préselés paramétereinek vizsgálatában Lázár László tud. oszt. vez. kiemelkedő munkát végzett. A karbamid-műgyanta nagyüzemi felhasználásával kapcsolatos kutatómunka választ adott arra a sokat vitatott kérdésre, hogy hazailag milyen típusú műgyantát célszerű használni a forgácslapgyártásban, szem előtt tartva a gazdaságos termelést. A kutatás megállapította, hogy hazailag az ún. FKC jelzésű, mintegy 47°0 szárazanyag-tartalmú, rozsliszttel kevert karbamid-műgyanta alkalmazása jóval gazdaságosabb, mint a nyújtóanyag (szaporítóanyag) nélküli, nagyobb szárazanyag-tartalmú ragasztóanyagé. E kutatómunka jelentősége az alapgyártás önköltségének csökkentése szempontjából igen nagy, mert a termék önköltségének 30—50%-át a kötőanyagköltség teszi ki. A kísérleti üzem 2 éves tapasztalata bebizonyította, hogy az ipari rozsliszttel kevert műgyanta — amelynek előállítási költsége 50°o-a a korábban alkalmazott 60—65%-os műgyantáénak — a lapok műszaki tulajdonságainak romlása nélkül jelentős önköltségcsökkentést tesz lehetővé. A kutatási eredmények között meg kell említenünk még az asztalosüzemi forgácshulladékkal kapcsolatban végzett munkát is. Itt elsősorban arról van szó, hogy milyen technológiával állíthatók elő műszakilag elfogadható forgácstípusok az ipari forgácshulladékokból. A Faipari Kutatóintézet kísérleti üzemének vizsgálatai azt mutatták, hogy a háromrétegű laptípusok — amelyeknek középrésze asztalosüzemi hulladékból készült célforgáccsal (forgácsológépen előállított lapos forgács) van borítva —- a szabvány szerinti I. osztályú terméknek megfelelő tulajdonságúak~ 280
